A Fő utca északi végének – vagy éppen elejének – meghatározó épülete a Szent Flórián vértanúról elnevezett görögkatolikus templom. Makláry Ákos görögkatolikus pap 2022 júliusától látja el a parókia és a Budai Esperesi Kerület vezetését, ő felel az I. kerület görögkatolikus híveiért is. Vele beszélgettünk többek között a keresztény felelősségvállalásról, a meghallgatás fontosságáról és a kegyelmi botrányról.
– Miért választotta a papi hivatást?
– Anyai ágon görögkatolikus papcsaládból származom, édes apám kamaszkorában a Rózsák terei templomunkban varázsolódott el, ott lett görögkatolikus, és itt választotta a papi hivatást a hatvanas években. Szeminárium után szabolcsi falvakban szolgált, nagyon nehéz körülmények között. Öten voltunk testvérek. Édesapám nagyon korán meghalt, és mi egy nyíregyházi lakótelepen találtuk magunkat. Nehéz időszak volt ez. Gyerekként is érzékeltük a kommunista rendszer és az egyház súrlódásait, néha sajnálatos együttműködését, így egyikünk sem gondolkodott abban, hogy pap lesz. Orvosnak készültem, de az érettségi évében a nyíregyházi görögkatolikus papnövendékek karácsonyi énekét hallgattam a templomban, és ott történt valami. Megláttam és megszerettem. Olyan hivatást kaptam ott, ami után már nem akartam más lenni. Édesanyám, aki családjával megtapasztalta a mellőzöttséget és az elnyomást, azt mondta: nem beszéllek le róla, de rá se.
– A Víziváros és a görögkatolikus parókia a budapesti nyüzsgés közepén van, irodaházak, minisztériumok, főutak határolják. Az emberek dolguk után sietnek, ritkán állnak meg, még ritkábban kezdenek beszélgetni egymással. Ezt itt hogy éli meg?
– Egyrészről van a hívő közösségünk, amelynek tagjaival rendszeres a kapcsolatom. Családok és egyedülállók, azok, akik valóban vallásos életet élnek, heti ritmusuk része a templom és a parókia. Ezt kiegészítve koncentrikus körökként vesz körül a többi közösség, egészen azokig, akik mondjuk csak keresztelni hozzák el a gyermeküket és szertartásokra nem járnak, a közösségi alkalmakon csak ritkán vesznek részt. De az egyházhoz sem mindenki egyformán tartozik. Az a dolgunk, hogy a közösséget megtartsuk és építsük, de egyszerre nyitottnak is kell lennünk. Gyakran előfordul, hogy bekopogtat valaki. Vagy azért, mert csak kíváncsi, vagy ilyen-olyan baja van és beszélgetni szeretne, vagy csak leülni, megpihenni egy kicsit. Ki mást lehet ne megszólítani legkönnyebben, mint egy papot? Ha megszólítanak, azzal élni kell, mert sokan vannak egyedül, akik egyedül hordozzák problémáikat.
– Azon kívül, hogy meghallgatja az emberek problémáit, mi egy parókus feladata?
– A legfontosabb az igehirdetés, a templomi szolgálat és a szentségek kiszolgáltatása. Ebből nő ki a többi tevékenység, mint az oktatás, a karitatív munka, a közösségek szervezése és azok éltetése. De hála Istennek sok időt vesznek igénybe az egyéni találkozások, a lelkigondozás.
– A templom bár a II. kerületben található, az I. kerületi görögkatolikus híveket is szolgálja. Mekkora a közösség?
– Száz évig ez volt az egyetlen görögkatolikus templom Budán, így minden budai kerület hozzánk tartozott. Öt éve jött létre a Dél-budai közösség a XI. és a XXII. kerülettel, nekik a Szent Imre-kápolna a központjuk a Bartók Béla úton. A statisztika szerint az I., II., III. és XII. kerületben négy-ötezer ember vallja magát görögkatolikusnak. Vasárnaponként kétszázötven-háromszáz ember jön Szent Liturgiára. Természetesen nemcsak budaiak járnak hozzánk, hanem Pestről, Budakesziről, Biatorbágyról, Telkiből és a környék sok településéről.
– Ha már szó esett statisztikáról, a legutóbbi népszámlálás során sokkal kevesebben vallották magukat valamilyen felekezethez tartozónak, mint a 2011-es cenzus során. Valaki drámai csökkenésről beszél. Ezt ön is így látja?
– Mi itt Budán azt tapasztaljuk, hogy egyre többen vagyunk. Ennek oka lehet a belső migráció is, vagyis az, hogy az ország távolabbi részeiből a fővárosba és környékére költöznek. Évről-évre több a keresztelőnk és esküvőnk. Ez nem jelenti azt, hogy minden rendben van, csupán érződik a főváros szivacs-hatása, mert a miskolci és nyíregyházi egyházmegyében csökken a létszámunk. Azt, hogy ki-ki melyik felekezethez tartozónak vallja magát, miben hisz, az emberek magánügyként kezelik. Ezért sokan nem is nyilatkoztak róla, mert nem volt kötelező. Meggyőződésem, hogy sokkal több istenhívő van Magyarországon, mint amit a népszámlálás adatai tükröznek.
– A közbeszédben többször elhangzik, hogy a hit vagy a vallás magánügy, és hogy az egyház ne foglaljon állást közügyekben, ne politizáljon. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) sokszor tárgyal közéleti kérdéseket. A szövetség elnökeként hogy látja ezt a kérdést?
– Aki arról beszél, hogy az egyház ne mondja el az embereket érintő társadalmi kérdésekben, így a politikában is a véleményét, az szélsőséges álláspontot fogalmaz meg, és számomra a Rákosi-korszakot idézi. Az egyháznak legyen véleménye a társadalmat érintő kérdésekről, mert a kettőt nem lehet egy mástól elválasztani. A katolikus egyház a kánonjogban tűpontosan meghatározza, hogy nekem mint klerikusnak mit szabad és mit nem a közéletben. Nem lehetek párt tagja, nem lehetek köztisztviselő vagy képviselő, sem szakszervezeti tag. Az egyház azonban a megkereszteltek közössége, akik szavazati joggal rendelkező állampolgárok, így ha valaki elveszi a jogot bárkitől, hogy a közéletben részt vegyen, és véleményformáló legyen, az nem demokrata. Szent II. János Pál pápa mondta, hogy a keresztényeknek nem lehetőségük, hanem kötelességük a politikai életben való részvétel. A keresztényeknek az evangélium tanítását a politikai életben is érvényesíteniük kell, Jézus Krisztus tanítását bele kell vinnünk a hétköznapokba, hiszen meggyőződésünk, hogy ez mindenkinek jó.
– A KÉSZ legutóbb a nagy társadalmi felzúdulást kiváltó kegyelmi botrány kapcsán nyilvánult meg, álláspontjuk azonban valahogy nem vált hallhatóvá az ügyről folytatott közéleti párbeszédben.
Közhelyszerű a megállapítás, hogy mindenki a saját buborékjában él. Az üzenetek csak bizonyos körökhöz jutnak el. Médiaszabadságban élünk, de hogy kinek a hangja hol hallatszik, nem függ attól, hogy az a hang mennyire tiszta. Az országos sajtó bizonyos szabályszerűségek mentén működik, és ebbe nem mindig fér bele a keresztény hang, egyszerűen nem hírértékű, amit egy vállaltan keresztény egyesület mond. Amikor fontosnak érezzük, igyekszünk okosan megszólalni, és hangot adni a keresztény értékeknek közéleti és társadalmi kérdésekben. Persze sokszor pont az okoz feszültséget, hogy miért nem mondunk erről vagy arról véleményt. De „legyek után nem kell kapkodni”. Minket, keresztényeket sokszor gúnyolnak, de meddő vitákba nem szabad belemenni. A konkrét ügyre visszatérve ki kell mondani, hogy ha valaki hibát követett el, annak vállalnia kell a következményeket. A kegyelmi ügy kiváló alkalom volt arra, hogy elismerjük: valaki vállalta a következményeket és lemondott. Ez keresztényi hozzáállás volt. Jó lenne, ha ezt nemcsak a keresztény ember érezné magára nézve kötelezőnek, hanem oldaltól és színtől függetlenül mindenki, mert ez becsület kérdése.
– Keresztényszociális Néppárt, Katolikus Néppárt, Katolikus Népszövetség. Csak néhány párt, amely száz éve nagyon hangsúlyosan jelen volt a magyar politikában. Ma mi ért erőtlen a kereszténydemokrata hang a politikai térben?
Nem mondanám, hogy gyenge. A magyar kormányt sok kritika éri amiatt, hogy vállaltan a keresztény tanítás szerint kíván vezetni. Azt várják el sokan, hogy egy ilyen kormány legyen tökéletes. De nem tud az lenni, mert az ember gyarló. De az, hogy fölvállalja, hogy döntéseit ilyen szellemben próbálja meghozni, az jó. Bárkire nagyon könnyű rámondani, hogy képmutató. De miért, milyen alapon? Túl könnyen vádaskodunk. Ha egy keresztény ember hibát követ el, az egész kereszténységet húzzák bele a sárba. Történelmi tény és tapasztalat, hogy a második világháború utáni európai újjáépítést gyakorlatilag a kereszténydemokrata pártok hajtották végre. Az, hogy Európa gazdaságilag ma itt tarthat, az a kereszténydemokraták munkájának a gyümölcse.
A Fő utcai görögkatolikus templom melletti kereszt felirata nem hibás. Az INBI a Iesus Nazarenus Bazileosz Iudeorum (Názáreti Jézus, a zsidók királya) rövidítése. A bazileosz a latin rex (király, uralkodó) görög megfelelője.
– Ugyanakkor nem lehet tagadni, hogy mára a nyugati társadalmakban súlyos feszültségek tapasztalhatók. Számítottak erre az újjáépítők?
– Benedek pápa a relativizmus diktatúrájáról beszélt. Azért van válságban Európa, mert kivontuk Istent a magán- és közösségi életünkből. Nincs közös nevezőnk, Istenről beszélni nem illik, nem szabad. Amerikában „Isten engem úgy segéljen”-nel esküdnek a politikusok, Európában ezt soha senki ki nem ejti a száján. Abban látom a bajaink eredőjét, hogy Isten már nem hivatkozási pont az európai politikában. Valláspótlékokkal ideig-óráig el lehet lenni, de hosszútávon ezek nem működnek.
– A legújabb kor pápai enciklikái, mint például az 1891-es, a szociális problémákról, a javak elosztásának igazságtalanságáról is szóló Rerum novarum és az 1991-es Cente simus annus, megpróbáltak választ adni az adott generáció legnagyobb kihívásaira. Vagyoni különbségek mindig lesznek, de ma melyek azok a gondok, amelyekre az egyház összpontosít?
– Örülök a kérdésnek, hiszen a modernkori pápák enciklikái, az azokban megfogalmazott tanítások szinte mindig meg előzték korukat. Vajon hányan veszik a fáradságot arra, hogy egy ilyen tanítást elolvassanak és értelmezzenek? Megdöbbent olykor az a kristálytiszta helyzetelemzés, amit ezekben le írnak a pápák. Ehelyett rövid, sokszor idétlen videókban nem bölcs emberek ötletelését tekintik mérvadónak oly’ sokan. Ki az életem véleményvezére? Ki az az influenszer, akinek engedem, hogy befolyásoljon életem vezetésében és gondolkodásom formálásában? Biztos vagyok abban, hogy mindenki jobban jár, ha erre Jézus Krisztust nevezi meg.
Fotók: Mudra László
(A cikk megjelent a Várnegyed 2024/9. számában)
