Az augusztus 20-i ünnepi rendezvények miatt már augusztus 15-től jelentős forgalomkorlátozásokra és járatmódosításokra kell számítani Budapesten. A Lánchidat szombat hajnalban lezárják a közúti forgalom elől, és augusztus 21-ig a gyalogosok használhatják az útpályát, miközben a járdát lezárják. A BKK közleménye szerint a forgalomkorlátozások érintik a budai Várat, a Műegyetem rakpartot, a Várkert rakpartot, valamint a budai és pesti alsó rakpartokat is. A pesti alsó rakpart Margit híd és Március 15. tér közötti szakaszát már augusztus 14-én este lezárják, és csak augusztus 24-én hajnalban nyitják meg újra.
A budai alsó rakpart Rákóczi híd és Margit híd közötti részét augusztus 15. és 22. között zárják le, míg a Műegyetem rakparton ugyancsak szombattól lesz érvényben korlátozás. Augusztus 19-től a Lánchíd utca és a Várkert rakpart forgalmát is korlátozzák, a Várban pedig egészen augusztus 25-ig számítani kell változásokra.
Augusztus 20-án a légiparádé miatt a Kossuth Lajos tér környékén és a felső rakpartokon is lehetnek ideiglenes lezárások. A Szent Jobb körmenet miatt délutántól a Bazilika és a József Attila utca környékén, este pedig a Margit hídon és az Erzsébet hídon is teljes lezárás várható. Az esti ünnepség és a tűzijáték idején további belvárosi és rakparti korlátozások is életbe léphetnek, ezért a fővárosba autóval érkezőknek érdemes elkerülniük a belvárost.
A budai Várban élők az I. kerület teljes területén parkolhatnak a nemzeti ünnep idején. A kerület polgármesterének közlése szerint az augusztus 20-i nemzeti ünnephez kapcsolódó programok és lezárások a Budai Várban élők parkolását is érintik.
„Annak érdekében, hogy mérsékeljük a kellemetlenségeket 2026. augusztus 14. és 25. között a Budai Várban élők érvényes vári behajtási és várakozási engedélyükkel az I. kerület teljes várakozási övezetében parkolhatnak.” – emelte ki Böröcz László közösségi oldalán.
Az ünnepi programok felől egyébként az augusztus20.hu oldalon lehet tájékozódni.
Jórészt minden felújításra szorul a Horváth-kertben a faállománytól kezdve a sétautakon át az utcabútorokig – ezt állapítottuk meg, miután bejártuk a területet Zakar András budavári főkertésszel. A kis budai parkban Negyven-ötven éve rögzült állapotok uralkodnak, a lehasználtság szembeötlő. Ezért is döntött az önkormányzat a felújítás mellett, amelyet társadalmi egyeztetés előz meg.
A park öntözőrendszerét júniusban újította fel a kerület, amivel csak egy baj van, hogy nem az egész park alatt fut. A Főváros – amelynek kezelésében eddig állt a terület, – a csöveket csak az Alagút utcához közeli részen fektette le. Meg is látszik a különbség: ahol nincs öntözés, ott már régen kiégett a fű. A kerület egyébként a park egész területére ki fogja építeni a rendszert.
Menthetetlen fából holtfa, ami bogarak, madarak lakhelye. A modern parképítés egyik előremutató megoldása
Zakar András jónéhány fát megmutat: a Dobay cukrászda melletti, árnyat adó, paddal körülvett hársfa gyökerei felbontották a térkövet, ezt mindenképp orvosolni kell. A közeli juhar viszont menthetetlen, a kéreg lepattogzott, belseje száraz, lárvák költöztek bele, kidőlés fenyegeti. Egy másik juharfa kérge is hiányzik, a törzse is sérült. Rámutat egy magas gesztenyefára, sajnos az is kiszáradt. Látunk egy magas fenyőfát, amely szintén nem bírja a szárazságot.
“A fejlesztés részeként, első lépésként bejárást tervezünk a lakossággal, körbemegyünk a parkban. Komoly állapotfelmérést fogunk végezni, hogy mely fák szorulnak ápolásra és melyeket kell eltávolítanunk. Kívülről most is szép zöld a park, de ha jobban megnézzük, nagy problémák vannak” – foglalja össze a főkertész. A Haydn-emlékmű mellett a kertészek nemrég vágtak ki egy szintén elhalt fát, és edukatív céllal holtfát hoztak létre belőle, meghagyva a nyesedéket a durván három méter magasan elvágott törzs körül. Így a fa továbbra is élőhelyet ad madaraknak, gyíkoknak, rovaroknak, erről hamarosan táblát is elhelyeznek a helyszínen. A Horváth-kert alatt fut az Ördög-árok, erre is fel szeretné hívni a figyelmet a kerület, ez is része a fejlesztésnek.
Még turistaút is átvezet a parkon, bár a sétautak nem mindig arra vezetnek, amerre az emberek járnak
Szembetűnő, hogy csakazértsem ott van térköves vagy aszfaltos sétaút, ahol az emberek egyébként járnak, az utak egyáltalán nem követik az áthaladás igényeit. Girbegurba ösvények szelik át a parkot, de ezek esős időben sárosak, használhatatlanok. A Krisztina körút felőli oldalon értelmetlen módon betonlapokat telepítettek a fűbe, funkció nélkül. Erre szoktuk azt mondani, hogy elment az idő a park felett, mivel megváltoztak az emberi szokások.
A Petőfi Sándor Gimnázium felől a zebrán átkelve pedig valamiféle egykori bokor-ágyásba kell belépni, onnan meg rögtön padokba botlik az ember. A felújítás során a padok, asztalok áthelyezése, ötletesebb elrendezése is indokolt.
“Az az elképzelésem, hogy itt egy kis közösségi teret kell kialakítani, hiszen a gimnazisták szeretnek itt üldögélni, gyülekezni” – jegyzi meg Zakar András, hozzátéve, hogy a játszótéren négyféle burkolat (térkő, aszfalt, rekortán, homok) uralkodik. Elférne például egy napvitorla, motorikus játszóeszközök és még néhány játék is. Zakar András szerint a park hozza bármelyik fővárosi, közepesen lepusztult park színvonalát, ennek ellenére komolyabb beavatkozásra, fa fajcserére, többszintű növényállományra, esőkertre, öntözőrendszerre, új szemetesekre van szükség, valamint a sétautak újragondolására, az indokolatlan utak felszámolására – azaz beton helyett zöld, élhető virágos legyen a hely, amely minden korosztály számára kikapcsolódást nyújt.
Ötszáz éve a mohácsi csata elvesztése Magyarország mellett Közép-Európa sorsát is alapjaiban változtatta meg. Az oszmánok számára ugyanakkor nem csak egy sorsdöntő ütközet megnyerése volt a cél, hanem az ország elfoglalása. A törökök nem hiába és nem véletlenül hívták budai hadjáratnak. Kevéssé ismert, de 1526-ban a törökök egészen Budáig nyomultak, kifosztva a magyar uralkodó székhelyét. Buda sorsa ekkor, s nem a 15 évvel későbbi végleges török elfoglaláskor pecsételődött meg jó százötven évre.
Ma már közmegegyezés van arról, hogy az ötszáz esztendeje, 1526. augusztus 29-én Mohács mellett lezajlott ütközet – amelyben I. Szulejmán szultán (ur. 1520-1566) 80-100 ezer fős oszmán serege elsöpörte II. Lajos magyar király haderejét – korszakhatár. A magyar és közép-európai történelem egyik legnagyobb sorsfordulója alapjaiban változtatta meg a térség fejlődéstörténetét. A mintegy 150 évig tartó török hódoltság időszaka az állandó háborús pusztítás következtében a 18. századra teljesen átalakította a Magyar Királyság népességét. A sok új betelepülő etnikum pedig a történészek szerint Trianon tragédiájának is megágyazott.
A mohácsi csata 500. évfordulója kapcsán indult kutatások számos olyan hiedelmet megcáfoltak, amelyek évszázadok óta tartották magukat. Neumann Tibor kutatásai bizonyították, nem akadt olyan szeglete az országnak, ahonnan ne jöttek volna magyar nemesek a csatába. Sőt, Lajos további országaiból, így Cseh- és Morvaoszágból, de nagybátyja királyságából, Lengyelországból is érkeztek katonák. Az, hogy II. Lajos király 25 ezer embert képes volt mozgósítani, a korban szinte egyedülálló. Erre nagyjából legfeljebb V. Károly német-római császár és I. Ferenc francia király volt képes. Szapolyai János erdélyi vajda nem akarta lekésni a csatát, már csak azért sem, mert hőn szeretett öccsét, a csatában eleső Györgyöt nem hagyta volna feláldozni az ütközetben. János vajda maga kérte a királytól, várja be őt. Sokat azonban Szapolyai jó ötezer embere sem tudott volna lendíteni a helyzeten, arra azonban alkalmas volt, hogy az oszmán seregben a Tiszán túl bizonytalanságot keltsen.
Az 1526-os mohácsi csata három főszereplője: II. Lajos magyar és cseh király, Szapolyai János erdélyi vajda és I. Szulejmán oszmán szultán (balról jobbra)
Szulejmán legnagyobb baklövése
Az elmúlt évek történészi kutatómunkájának köszönhető, hogy nemigen van még egy olyan középkori európai csata, amelynek ennyi halottját – lassan 300-at – ismernénk név szerint. Az ütközet fontosságát mutatja, miként arról Neumann Tibor a budavári Lánchíd Kör ez évi Julianus-emlékelőadásában is beszélt, 150 további fiktív szereplőt is sikerült összegyűjteni, akikről maguk, illetve később a leszármazottaik állították azt, hogy ott voltak Mohácsnál, miközben minden arra utal, hogy ezt csak kitalálták. Ennek oka az, hogy mivel a magyar nemesi hagyományban a virtusnak, a hadi erényeknek nagyon sokáig kifejezetten fontos identitásképző szerepe volt, részt venni és elesni a mohácsi csatában megdicsőülést jelentett az adott családnak.
A washingtoni Georgetown Egyetem professzora, Ágoston Gábor egyenesen Szulejmán legnagyobb baklövésének nevezi a mohácsi csatát. A jeles történész a Rubicon ütközetről készített dokumentumfilmjében is kifejtette, azzal, hogy II. Lajos életét vesztette, rászabadította a Habsburgokat Magyarországra, ami hosszú távon az oszmánok veszte is lett egyúttal.
A csatával kapcsolatban azt is érdemes kiemelni, hogy a szultán és az török haderő célja nem egy mindent eldöntő csata kikényszerítése volt, hanem – öt évvel a nándorfehérvári kulcserőd bevételét követően – az ország elfoglalása. Ahogy arra a nemrég a témában megrendezett MTA-konferencián a kor kiváló kutatója, Pálffy Géza is emlékeztetett: nem véletlenül nevezték az oszmánok budai hadjáratnak az 1526-os hadműveleteket. Szulejmán hadai nem álltak meg Mohácsnál, hanem egészen Budáig meneteltek.
Az özvegyek vízbe dobták csecsemőiket
Hogy a vesztes csata hírére pontosan mi történt a magyar király székhelyén, arra számtalan korabeli, akár szemtanú forrás is ismert. Frangepán Kristóf gróf helytartója, Zárai Jeromos írt egy tömör levelet az eseményekről a velencei dózsénak, Giovanni Antonio Dandolónak. Ahogy II. Lajos, majd a későbbi király, Szapolyai János káplánja, a képtelen és olykor abszurd pletykákat is közreadó, ezért sokak szerint hitelesség szempontjából megbízhatatlan Szerémi György is. A vesztes csata híre egyébként már másnap Budára ért. Azt még nem lehetett tudni, mi történt a királlyal. Felesége, Habsburg Mária és emberei – köztük Thurzó Elek tárnokmester –, illetve a budai német polgárok azonban szinte azonnal szedték a sátorfájukat, összepakoltak, és logodi kapun át, a málhát a Dunán mentve, fáklyafény mellett elhagyták a várost és Pozsonyba menekültek.
Szerémi szerint a budai magyarok kérdezgették a menekülő németeket, mi történt, de azok nem feleltek, mert féltek a magyaroktól, hogy kifosztják őket. Amikor a magyarok mégis megtudták, mi történt Mohácsnál, „akik fő latrok voltak, sokat elraboltak tőlük”. A káplán beszámolójában brutális végítélet képe bontakozik ki: „Az özvegyek bedobták csecsemőiket a vízbe, mások eltemették őket a föld alá a törököktől való félelmükben, hogy ne hallják a sírásukat. Egyes szegény asszonyok az árokban földet szórtak rájuk. Akik tudtak beszélni, azok azt mondták: édesanyám, ne temess el engem, igazán nem sírok. A magyar asszonyok keserűséggel siratták gyermekeiket, s mondták: jaj, jaj nekünk, magyaroknak! Micsoda gonosz korba jutottunk.”
A szultán vitt mindent, amit látott
Az oszmánok előőrsei maguk mögött sok mindent feldúlva szeptember 11-én érkeztek meg Budára. Barta Gábor történész összefoglalója szerint a várost és a királyi várat szinte üresen találták: az utóbbiban 50 tanácstalan katona, az előbbiben csak a zsidó hitközség tagjai, pár szerzetes és néhány halálra szánt szerencsétlen vagy minden kockázatra kapható jöttment lézengett. Ibrahim nagyvezír a még csak Dunaföldváron álló szultánhoz küldette a város kulcsait: Salamon fia József, a budaiak szószólója vitte őket magával. Aligha gondolt olyasmire, hogy leszármazottai háromszáz éven át élvezik majd az e tettért kapott kiváltságokat – csak éppen Buda helyett a messzi görögországi Szalonikiben.
Szulejmán szeptember 12-én érte el Budát. Ibrahimmal együtt körbejárta a palotát és a várost: a legészakibb pontot, ahová az oszmán seregek eddig valaha eljutottak. A szultán irgalmasnak mutatkozott, még 10 aranyat is szétosztatott a nyomorultak között. A palota kincseit ugyanakkor Konstantinápolyba szállíttatta. Harangokat, régi ágyúkat, néhány Mátyás-kori bronzszobrot, és – miként azt Zárai Jeromos írta – bizonyos aranyozott almákat, amelyek a Vár tetején és más helyeken álltak. A fosztogatást ugyan engedélyezte, a gyújtogatást megtiltotta, és arra adott parancsot, hogy Budát lehetőleg kíméljék meg. Ezzel azonban elkésett: a katonák addigra több épületet lángba borítottak, s 13-án este már az egész város égett. Ibrahim hiába próbálkozott meg az oltással, csak a királyi palotát sikerült megmenteni. A tűzvész napokig tombolt, de Szulejmánt már nem érdekelte a város sorsa; élvezni akarta diadalát. A katonai gyakorlatok és az ünnepségek elfeledtették vele a harci fáradalmakat, s a fennkölt szellemű országnagyokkal való társalgás örömöt szerzett neki.
Az 1526-os mohácsi csata egy 16. századi török miniatúrán
Ezreket adtak el rabszolgának
Pilismarót mellett legalább ötezer – a mohácsi csata történetét megörökítő Brodarics István királyi kancellár szerint 25 ezer – menekült sáncolta el magát. Mivel az odaküldött előőrsöt visszaverték, és Ibrahim egyik unokaöccse is meghalt, a törökök véres bosszút álltak a magyarokon. Még aznap 5-600 janicsárt, néhány ágyút és 10 ezer lovast küldtek oda, akik szeptember 15-én heves harc után elfoglaltak a sáncot, s bosszúból még a gyerekeket is lemészárolták.
Budát végül az ott hagyott néhány magyarra bízva szeptember 22-en kiürítették. Csak a tűzvész nyomai, s néhány, a szultán parancsa ellenére megölt áldozat holtteste maradt a magyar királyok székhelyén. A zsidókat és velük együtt néhány magyar mesterembert hajókra rakták, s a birodalom belsejébe küldték. Barta Gábor összegzője szerint az oszmán had október 11-én ért Nándorfehérvárra, ahol megkezdődött a sok tízezernyi fogoly eladása rabszolgának. A szultán csak az értékesebb zsákmánnyal sietett tovább Konstantinápolyba, ahová aztán november 22-én vonult be. A ma Isztambulként ismert török főváros lakossága 8000 előkelőbb fogoly férfi, 2500 mindenhonnan összeszedett zsidó, egy sereg gyermek és hihetetlen kincsek tömege láttán ámuldozhatott.
Közel két évtizede örömzenél a Sárik Péter Trió, és bár a MáraiKult közönsége többször részese volt koncertjeiknek, a Virág Benedek Házba idén először jönnek el. Augusztus 26-án hallhatjuk őket a novemberi albumuk anyagával, és Koszorús Krisztina, Koszika páratlan színpadi és zenei jelenlétével.
A Virág Benedek Házban is bemutatkozik a virtuóz, jazz, világ- és popzenei hangzást finoman ötvöző formáció, Sárik Péter zongorista együttese. A Várnegyed kérdésére felidézte találkozásukat Koszikával, akivel a novemberben megjelent közös lemezüket mutatják be.
„Koncertverzióban hozzuk el az új CD dalait, amit folkos jazz-nek és világzenének is hívhatunk, de minden, amit egy nyári fesztiválos koncertről el tudunk képzelni, az hangulatilag megjelenik ebben a repertoárban. Tökéletes kis koktél, amiben a magyar, román és cigány népzenék mellett ott van a jazz és a buli is.”
Elmondta, Koszika egy egészen különleges jelenség, népzenész, néptáncos családból származik, klasszikus hegedűművész, és abszolút otthon van a pop és a könnyűzenék területén. „Tizenegy éve találkoztunk egy jazzversenyen, ahol én zsűriztem, ő pedig versenyzett és nyert is. Fantasztikus színpadi ember, izzik a levegő, amikor ott van. A Trió is nagy energiával játszik, most mindezek összeadódnak, amit nagyon szeret a közönség.”
Sárik Péter: A mi zenénk nem egy gyorsétterem Fotó: Sárik Péter Facebook oldala
Arra a felvetésre, hogy szükséges- e a megújulás ennyi idő után, a zenész azt mondta, hogy a trió minden évben megújul.
„Jövőre 20 évesek leszünk és pont ennyi lemezünk is jelent meg, mindig valami más produkcióval jelentkezünk. Nagy öröm, hogy mindig újat tudunk mutatni, így ugyanazokra a színpadokra akár évente visszajárhatunk. Most voltunk negyedszer Kazahsztánban, Kínában pedig harmadszor, és van olyan magyar város, ahol zsinórban már a tizedik koncertünket adjuk. Múlt héten valahol Bartókot játszottunk, majd Koszikával volt koncertünk, azután Falusi Mariannal léptünk fel. Szóval nagyon változatos örömfürdőt élünk meg a zenélés sokféleségében.”
Szeptemberig még húsz koncertet adnak, nagyon különböző helyeken, más-más közönségnek, állandó telt házakkal. A legnehezebb feladat a fiatalokat elérni, hisz a világ, és vele együtt az ő zenéjük és érdeklődésük is nagyon gyorsan megváltozott.
“Régen az egyetemeken menő volt a jazz, ma már nem úgy látom. A koncertjeinkre inkább középkorúak és idősebbek járnak, de nem aggódom, hisz a fiatalok majd megérnek erre a zenére és csatlakoznak hozzánk. A mi műfajunk nem egy gyorsétterem, annál sokkal változatosabb és ízesebb. Egy kicsit várni kell a fogásokra, de higgyék el, megéri!”
Nincs jó állapotban a Horváth-kert, mutatta be videójában Zakar András, Budavár Önkormányzatának főkertésze. A több helyen kiégett gyepen is jól látható, amint a gyalogosok saját ösvényt tapostak ki maguknak. Miután a kerület a Fővárosi Önkormányzattól átvette a park kezelését, hozzá is látnak megújításának. Ennek része lesz az említett ösvények járdává történő átalakítása, az idős, beteg fák – köztük a gyökérnyaki odvassággal küzdő öreg kőrisfa – megvizsgálása és lehetőség szerinti megmentése is.
A Petőfi Gimnáziummal szembeni utcabútorok egy része a nyolcvanas-, néhány pad pedig a kilencvenes évek stílusát, és persze műszaki állapotát tükrözik, ezeket éppúgy biztonságossá fogja tenni a kerület, mint a játszótér ötletszerűen kivitelezett, elöregedett burkolatait. A Horváth-kertben mindezeken felül több lágyszárú évelő növény elültetésével a zöldfelület is gyarapodhat.
Az önkormányzat az átfogó korszerűsítési munkák részletes megtervezéséhez a lakosság véleményét is kikéri, ennek érdekében összeállított egy kérdőívet, amelynek kitöltésével bárki beküldheti a park-látogatási szokásait, a meglévő infrastruktúrájával kapcsolatos véleményét és a jövőt illető elképzeléseit.
A kérdőívet ide kattintva érhetik el.
A Duna rendkívül alacsony vízállása miatt újabb háborús ereklyék és katonai leletek bukkantak elő, ezúttal a Batthyány térnél. Egy második világháborús német motorbiciklit emeltek ki a folyóból, illetve katonák földi maradványait is megtalálták.
Járókelők lettek figyelmesek hétvégén arra, hogy a Batthyány téri rakpart sziklái alól kilóg egy motorkerékpár villájára. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) helyszínre kiérkező munkatársai megállapították, hogy a bejelentés tárgya valóban egy háborús ereklye, vélelmezhetően egy motorkerékpár.
Az iszap és a folyó egyben tartotta a muzeális járművet, ezért szinte egyben tudták kiemelni a szakemberek a Dunából. A jármű korrodálódott a tűzszerészek pedig a művelet előtt még hatástalanították a szintén ott lévő robbanószerkezeteket. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakértők szerint a motorkerékpár feltehetően egy BMW R75 vagy DKW NZ 350 típus lehet, de az állapota miatt a szakértők pontosan nem tudták még ezt megmondani.
A honvédelem.hu információi szerint a megtalált háborús motor közelében a vízállás sokkal veszélyesebb eszközöket is láthatóvá tett. Mintegy hat, hordozókeretben lévő német tányérakna, valamint kézigránát és tüzérségi gránát és emberi – katonai – maradványok is előkerültek a víz mélyéről. A HM HIM Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóság szakemberei a feltárási munkát megkezdték. A maradványok és a leletanyag vizsgálata során megállapították, hogy német katonákról van szó, ezért a helyszínt és az addig exhumált maradványokat átadták a német partnerszervezet, a Volksbund Deutsche Kriegsgräberfürsorge e.V. (VDK) magyarországi exhumálásokért felelős munkatársak részére.
„Azt szeretnénk, hogy az iskolakezdés öröme minél kevesebb anyagi terhet jelentsen a budavári családoknak. Ezért több támogatással segítjük a szeptemberi felkészülést” – írta Böröcz László polgármester közösségi oldalán jelezve, hogy a szűk egy hónap múlva kezdődő tanévben is számíthatnak a kisiskolások az I. kerületre.
A kerületben élő elsősöknek járó budavári füzetcsomag támogatás augusztus 31-ig, az iskolakezdési, illetve a jó tanulók számára elérhető szociális támogatás szeptember 15-ig igényelhető.
A Budavári Önkormányzat ezen felül összesen 60 millió forintos keretösszegű pályázati programot hirdetett, amelynek célja, hogy a rászoruló budavári családok, fiatalok és idősek életminőségének javításához nyújtson segítséget. A támogatási csomag több, a mindennapi életet érintő kiadáshoz biztosít hozzájárulást.
A pályázók támogatást igényelhetnek a gépjárművezetői engedély megszerzéséhez, amely az elméleti és gyakorlati képzés, valamint a vizsgadíjak költségeit fedezheti. Emellett fogszabályozási és fogpótlási támogatásra is lehet pályázni.
Az önkormányzat támogatja a gyógyászati segédeszközök beszerzését is: a vételár 50 százaléka téríthető meg, legfeljebb 80 ezer forintig. Az oktatás és a nyelvtudás fejlesztése érdekében nyelvtanulási támogatás is elérhető, amely a nyelvtanfolyam díját legfeljebb 80 ezer forintig fedezi. A nyelvvizsgához kapcsolódó vizsgadíj legfeljebb 30 ezer forinttal támogatható.
A pályázatokat 2027. január 31-ig lehet benyújtani, az elbírálás folyamatosan, beérkezési sorrendben történik. A részletes pályázati feltételek a Budavári Önkormányzat honlapján érhetők el.
Rendkívüli hőséggel és a csapadékhiánnyal nézünk szembe az elkövetkező napokban, a Duna vízszintje rekordközeli mélységbe süllyedt. Jelenleg harmadfokú hőségriasztás és I. fokú országos vízkorlátozás van érvényben. A kialakult energiakrízis és a Paksi Atomerőmű leállítása miatt az ország energiaellátása is kiemelkedő kihívásokkal néz szembe. Ebben a helyzetben a Budavári Önkormányzat is csatlakozik az energia- és víztakarékossági intézkedésekhez és a lakosságot is a fogyasztás mérséklésére kéri.
Ezekben a napokban Budapesten és Magyarország nagy részén rendkívüli hőhullám határozza meg a hőmérsékletet és a közérzetünket: több helyen 38–40 °C körüli csúcshőmérsékleteket mérnek és az elkövetkező napokban is erre lehet számítani. Ilyen szintű kánikula esetén nem tanácsos 11 és 15 óra között napon lenni és az utcai sétálás is veszélyes lehet, az erre érzékenyek számára. Hetek óta érdemben nem esett, tartós csapadék nagyon régóta nem volt, vagyis július egésze is rendkívül szárazra sikerült. A fennálló hőhullám további aszályhoz, kiszáradáshoz vezet, a Duna vize rekord alacsony napok óta.
A helyieket és az itt dolgozókat arra kéri Budavár Önkormányzata, hogy a kialakult helyzetben mérsékeljék az elektromos energia fogyasztását és a vízhasználatot, vigyázzanak egymásra, fokozott figyelemmel legyenek az idősebbekre!
A kialakult energiakrízisre tekintettel önkormányzatunk is csökkenti saját áramfelhasználását. A városvezetés célja, hogy példát mutasson: ahol lehet, takarékoskodunk az energiával, miközben a közszolgáltatások zavartalan működését továbbra is biztosítja.
A kormányzati intézkedésekkel összhangban önkormányzati intézményekben korlátozzák a nem szükséges világítást, felülvizsgálják a légkondicionáló berendezések működését, mérséklik a díszvilágítást, valamint minden intézményt és gazdasági társaságot arra kérnek, hogy tegyenek további lépéseket az energiamegtakarítás érdekében.
Vízkorlátozás
A rekkenő meleg és a napok óta tartós hőség miatt Budapesten és országszerte I. fokú vízkorlátozás lépett életbe, több településen pedig ennél szigorúbb intézkedésekre is szükség volt. Budaváron nincs vízhiány, ennek ellenére mindenkit arra kér a kerület vezetése, hogy a következő napokban takarékosan és felelősen használja az ivóvizet. A Budavári Önkormányzat a korlátozás idejére felfüggeszti a járdák és más közterületek locsolását. A fák, cserjék és virágok életben tartásához szükséges öntözést ugyanakkor továbbra is biztosítani fogják.
Közösen tehetünk a biztonságos ellátásért
Az önkormányzat arra figyelmeztet, hogy minden megtakarított kilowattóra és minden megspórolt liter víz hozzájárul ahhoz, hogy a rendkívüli időjárási helyzetben is biztonságos maradjon az ország ellátása. A nagy melegben az idősekre, a kisgyermekekre és a krónikus betegséggel élőkre is fokozott figyelemmel és türelemmel kell lennünk.
A kimerítő hőség várhatóan még néhány napig kitart, majd a hét második felétől fokozatos enyhülés valószínű Budapesten.
Ágoston, Imre és Géza. Ők képviselték a Rill órásmester család három generációját. Az első órásmester dédunokájával, Attilával (képünkön) a család I. kerületi történetének fordulatos eseményeiről, az apáról fi úra szálló mesterség buktatóiról és pannonhalmi bencés apátsághoz fűződő viszonyról beszélgettünk… hol máshol, mint az egykori műhelyben, a mai Csészényi kávézóban.
A Rill család 1885 körül költözött Budapestre, miután Rill Ágoston veszprémi órás boltját kirabolták. A balsors végigkísérte a mesterek órás pályafutását, de ne szaladjunk ennyire előre. Ágostonnak öt gyermeke volt, a három fi ú mindegyike az órásmesterséget választotta. Kettő közülük Nagyszebenben telepedett le, amikor pedig Ceauşescu pénzért cserébe kiengedte Nyugat-Németországba az erdélyi szászokat és svábokat, németajkúként a két Rill fi ú is élt a lehetőséggel. Harmadik testvérük, Imre azonban Budán, az I. kerületben találta meg a számítását, és lett a Krisztinaváros ismert és megbecsült alakja.
Kezdetben a mostani Csészényi kávézóval szemközt, a Szociális Missziótársulat épületében bérelt a család egy kis üzlethelyiséget. Az I. világháború után, 1919 augusztusában, Budapest román megszállásakor román tisztek léptek be a boltba és a családi üzletet kifosztották. Ez volt a második eset a veszprémi incidens után. Mivel az 1950-es szerzetesrend-feloszlatások idején az egész épületet államosították, az órás családnak is mennie kellett. Ekkor került át a bolt a Krisztina körút túloldalára. Ezekről az évekről már fényképfelvételek is fennmaradtak.
Az apró, mechanikus szerkezetek iránti vonzalom a génekben lehetett, mert Imre mindkét fi a is órás lett, míg nagyapja még órás és ékszerész volt. Attila ezen a ponton megjegyzi, hogy a családi ékszerész-üzletág megszüntetésében közrejátszott a koalíciós korszakban, 1946-ban bevezetett forint. A szükséges aranyfedezetet ugyanis részben a lakosság és kiskereskedők megtalált aranykészleteinek elkobzásával biztosították. Így az ő készleteiket is elvitték. Az ékszerészet elhagyásával azonban csak tovább fokozódott az órák iránti érdeklődés. Olyannyira, hogy a bécsi óramúzeum mintájára Imre Budapesten is létre akart hozni egy ilyen gyűjteményt. Ennek érdekében már a ’30-as évektől komoly levelezést folytatott minisztériumokkal, múzeumokkal, de ez az álom soha nem valósult meg.
A Rill Imre nevével fémjelzett Krisztina körúti órásműhely még javában működött, amikor Attila édesapja, Géza is már bedolgozott a családi vállalkozásba. A munkamegosztás szerint az apróbb szerkezetekkel ő foglalkozott, helyileg viszont nem a műhelyben, hanem otthon. Aztán a XII. kerületi Törpe utcai, III. emeleti lakásba, – nem sokkal Rill Géza 2001-es halálát követően– betörtek, és a teljes órakészletet, de még a szerszámokat és az alkatrészeket is elvitték. Ez volt a harmadik generáció nagy kifosztása.
Zaklatások kora
Az órás dinasztia csak mechanikus órákkal foglalkozott. Akkoriban még szokás volt, hogy a hátlapba bekarcolják a javító nevét és a dátumot. Így derülhetett ki, hogy Rill Géza kezei közé került egy olyan óra is, amelyet 40 évvel korábban saját apja is javított már. Az 1950-es évek a házkutatások jegyében telt. A bőrkabátosok aranyórákat kerestek, s mivel a munkakönyvekből látták, hogy kik a leadott darabok tulajdonosai, mentek hozzájuk is zabrálni. Ezek a zaklatások olyan mélyen beívódtak Attila gyermekkori élményei közé, hogy ezért nem akarta folytatni az órás mesterséget. Nála szakadt meg a láncolat. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett, és ez a hatvanas években nem volt túl jó ajánlólevél a továbbtanuláshoz. Másodszorra azonban sikerült a természettudományi karra bejutni, és vegyész lett. 31 évig a Richter Gedeon Rt.-nél volt kutató, ezekre az évtizedekre pályaíve csúcsaként tekint. „Publikációs listám a szabadalmakkal együtt meghaladta a 75-öt. Műszeres analitikus voltam” – jegyzi meg, hogy lássuk, azért maradt némi kapcsolódási pontja a fi nommechanikához. Ezeket a berendezéseket maga szerelte, javította. „Lehet, hogy az órásság sem állt volna rosszul nekem, de az ’50-es évek miatt ez elmaradt”.
Régi és új órák
Mit szólna, ha a gyerekei visszatérnének elődeik mesterségéhez? – érdeklődünk némileg álnaívan, mert azért abban egyetértettünk, hogy az órás szakma már túl van a zenitjén. Az órák digatlizálódásával már szinte csak elemcseréről beszélhetünk, az antik órák kezdenek eltűnni, a megmaradtak pedig egy szűk elit hobbijává váltak. Az embernek ma már hosszas utánajárással lehet csak például egy ingás faliórához értő, szakavatott kezeket találnia. Az sem tett jót a szakmának, amikor a Fő utcában 1999 nyarán egy rablás nyomán agyonlőttek egy órást. Nem meglepően mindkét gyermeke az informatika területén helyezkedett el. Azért Attila egy különös kapcsolódásról is fellebbenti a fátylat. A Krisztina körúti órásmester tartotta karban ugyanis évtizedeken keresztül a Pannonhalmi Főapátság összes mechanikus óraszerkezetét. A nexus még 1950-re, a szerzetesrendek feloszlatásának időszakáig nyúlik vissza. Sárközi Pál bencés főapát (aki az egyház részéről részt vett az állammal folytatott tárgyalásokon) többször megfordult a missziós nővérek rendházában, így az órás üzletbe is betévedt. „1951-ben a nagyapám egy állóórát ajándékozott a bencés rendnek. Azt egy nagy ládában leszállították. Ekkor engem is magával vitt, így én már hat éves koromban ott voltam a felállításánál” – emlékszik vissza. Ha azt nem is, de a régi időket idéző három óra-relikviát azért saját maga számára megőrzött. Egy neogótikus ingaóra, egy képóra – mely a családi szóbeszéd szerint anno még fent volt a Ruszwurm cukrászdában is – és egy kisebb mutatós darab, ami az utolsó betörés után még megmaradt.
Órás boltból kávézó, és a barlang
Attilát az egykori órásműhely helyén berendezett kávézó megnyitójára meghívta a hely vezetője. (Lelkes Péterrel 2025. november 14-i lapszámunkban olvashattak interjút.) Az eseményen Gyurkovics Tibor, Isten nem szerencsejátékos című könyvéből tartottak felolvasást. A szerző az 1965-ös, nagy port felvert Baradla-barlangi balesetet dolgozta fel. A megnyitón elhangzó részletek azért voltak Attila számára mellbevágóak, mert barlangkutatóként maga is részese volt azon a szilveszteren a Pászthory Valter bencés szerzetes által vezetett, és három fi ú halálával végződő barlangász tragédiának. Az órajavításhoz, a Krisztinavároshoz és a bencésekhez kapcsolódó történetsorozat ezen a ponton véget ér. Búcsúzás előtt Attila még rápillant karórájára, melyet Bázelben élő nagynénjétől kapott. Digitális szerkezetű Tissot. Ehhez már hozzá sem kell nyúlni.
A nyaralási szezon kzepén, a közelgő kánikula idején mire nem vágyunk jobban, mint csobbanni egyet, ha munkánk mellett az időnk lehetővé teszi. Az első kerületben szabadtéri strandot algiha találunk (a Rudas Gyógyfürdő tetőtéri medencéje más jellegű felüdülést kínál).
A tradicionális gyógyfürdő igazi városi kikapcsolódás, a turisták kedvelt pontja, a Távol-Keletről érkezők például kifejezetten gyógyvizeinkért jönnek hazánkba. A Rudas vize igen gazdag – egyebek mellett – kalciumban, magnéziumban és nátriumban. Iható gyógyvizeinkről ebben a cikkünkben olvashat.
A rekkenő meleg napokra hadd ajánljunk egy nemrég megújult zöldövezeti strandot, ami igen közel esik az első kerületben élőkhöz. A régiek csak Lejtő úti strandnak hívták a Lejtő és Korompay utcák találkozásánál fekvő teniszpályát és szabadtéri fürdőt, amely a hatvanas évektől a kétezres évek elejéig enyhülést adott a környékbelieknek. A XII. kerület és az I. egyébként 1940-ig egy kerület volt, és ma is ezer szálon kapcsolódnak egymáshoz. A BAH-csomóponttól kőhajításnyira – néhány buszmegállónyira – található strandra érdemes felugrani, akár két órára is a Sas-hegy oldalába.
A Lejtő úti strand medencéje. Fotó: Sas Gardens
A hőség idején a Budavári Önkormányzat vezetése több ponton helyezett el hűsítő pontokat, így a Horváth-kertben is érdemes ezeknél a párakapuknál megállni. A legfontosabb azonban, hogy 11 és 3 óra között árnyas helyeken és teraszokon pihenjünk meg, kerüljük a direkt napsütést ezekben az órákban, igyunk minél több vizet és figyeljünk egymásra.
