Nem csak gombokat kell nyomogatni, és képernyőket nézni, a Budavári Sikló irányításához bizony műszaki véna is szükséges. Heilmann József diszpécser a helyszínen mutatta meg mindazt, amit az utas szeme nem lát.
A Sikló szélesebb körben a szerelvényeiből nyíló lenyűgöző panorámájáról és a történelmi megjelenésű kocsijairól ismert, mi azonban a Budavári Sikló diszpécserével, e nem túl gyakori szakma képviselőjével a felső állomás alatti gépházban kezdjük ismerkedésünket a BKV legimpozánsabb közlekedési szolgáltatásával.
Épp a hatalmas villanymotort, és a közel 3 méter átmérőjű meghajtótárcsát nézzük, amikor feltűnik valami, a szakember pedig megerősíti: igen, a vonókábelt forgató meghajtótárcsát fából (egész pontosan topolyfából) készült fékbetétek rögzítik. A hegy gyomrában ciripel a hűtött vezérlő elektronika, és láttunk egy nagy kart is, amit nem tanácsos meghúzni, mert akkor minden leállna.
József alapvégzettségét tekintve műszerész, 17 éven át a ferihegyi repülőtéren repülésbiztonsági berendezések üzemeltetésével foglalkozott. Később a BKV-hoz igazolt, ahol a zugligeti libegő gépésze lett. Amikor a Siklónál megüresedett egy műszerészi állás, nem volt kérdés, hogy a budai várhegy ikonikus közlekedési eszközére nyergel át. Két év műszerészi munka után már diszpécseri feladatokat kapott. A műszaki paraméterekről, a mechanika és a vezérlés legapróbb részleteiről is olyan odaadással beszél, hogy nincs kétségünk, az utolsó csavarig magáénak érzi a komplexumot.
Mi a Libegő és a Sikló működése között a különbség? – érdeklődünk, amire rögtön stílszerű válasz érkezik: „Ég és föld.” és nem csak az utazás helye alapján. Bár mindkét berendezés kötélvontatású, a Sikló működtetése csapatmunka. Diszpécserként József a főnök, mellette egy műszerész, pénztárosok és peronos dolgozók gondoskodnak a folyamatos üzemről. Az automatizálás korában mi szükség van emberi jelenlétre? – tesszük fel rosszmájú kérdésünket. Nos, nem elsősorban a műszaki vonatkozások miatt. Egy kicsit pszichológusnak is kell lenni, mivel számtalan olyan helyzet adódhat, amelyet csak ember tud megfelelően kezelni. Előfordult például nem egy alkalommal, hogy az egyik turista nem akart egy kocsiban utazni a másikkal. Máskor a sínpálya melletti lépcsősoron felgyalogolni szándékozót kellett viszszahívni veszélyes erőpróbájáról. A peronos segíti ki a babakocsisokat és kerekesszékeseket a kocsiból.
Mivel a Sikló döntően a külföldi turisták számára jelent prémium attrakciót, a jegy árakat is hozzájuk kalibrálták. Az 1 perc 32 másodperces út 4500 forintba kerül – erre panaszkodnak a legtöbben. Beszélgetésünk ezen pontján szól közbe lentről a pénztáros, hogy egyébként magyar lakcímkártyát felmutatók már 2500-ért felmehetnek, a retúrjegy is csak 3000 forint számukra. József azt mondja, ritkán fordult elő olyan meghibásodás, amely miatt leáll az üzem, és az utasokat a pályán kell kimenteni, a – már említett – lépcsőkön lekísérni az alsó állomásra. Nem tervezett üzemszünetet azonban okozhat a szomszéd is, amikor vendég érkezik hozzá. Merthogy előfordul, a köztársasági elnök olyan kiemelt biztosítással érkező delegációt fogad a Sándor palotában, amikor a siklózó turisták jelenléte sem kívánatos.
A fenti állomás irányítópultjából tökéletes kilátás nyílik a sínpályára és persze a Lánchíd teljes hosszára is. Itt van a nagy, piros gomb is, ami vész esetén leállítja a Margitot és Gellértet, azaz a két kocsit. Mint kiderül, kéthetente rövidebb biztonsági ellenőrzéseket tartanak, évente kétszer pedig a kötélzet szakítószilárdságát is megmérik, a fékrendszereken, a tengelyeken ultrahangos detektorral nézik az esetleges repedéseket és a hajtás zsírzását is ellenőrzik. A folyamat sok tekintetben hasonlít a repülésben alkalmazott ellenőrzési rendszerekhez. „Ez olyan, mint a repülőknél a checklist” – mondja a sikló-diszpécser. Jöttek már fel vele tévéből ismert celebek, válogatott focisták, mi több, használta már Áder János és Novák Katalin is regnáló köztársasági elnökként. Mint József megjegyzi – nincs még egy olyan munkakör, mint a magyar államelnöké, akit egészen munkahelye bájáratáig szállíthat a BKV. Nincs most olyan elképzelés a fejében, hogy a közlekedési társaságon belül újabb közlekedési területre váltana. „Szeretem ezt a szakmát már gyerekkorom óta, azért is lettem műszerész. Biztosan sokaknak tetszik mondjuk a villamosvezetés, de engem ez jobban érdekel. Az is elképzelhető, hogy innen megyek nyugdíjba.”
