Hangzó irodalom, mesekoncert, tánc, galérialátogatás, kávéházi élet, vagyis igazi összművészeti találkozó alakult a Múzeumok Éjszakáján a kerület kulturális színterein. A helytörténeti séták látogatottsága arra engedett következtetni, hogy nagyon sokan szeretik a Tabánt és szeretnének többet megtudn Budapest történetéről. Idei kuriózum volt a Márai felolvasómaraton, amelynek keretében kora reggeltől éjjel egyig olvasott fel a több mint száz jelentkező az Egy polgár vallomásai című könyvből, negyedóránként váltva egymást.

A rekkenő hőség ellenére már kora délutántól kíváncsiak voltak a Múzeumok Éjszakája helyi programjaira a kerületből és távolabbról érkezők. Az eseménysorozat kiemelt közösségi akciója volt a Márai felolvasómaraton. Márai Sándor Egy polgár vallomásai című művének egy-egy részletét, egymást váltva 107 ember olvasta fel reggel kilenctől éjjel egyig.

A felolvasást az ötletgazda, Hirtling István Jászai-díjas színművész indította, de részt vett benne Böröcz László polgármester, Fazekas Csilla alpolgármester, Kardos István, a MáraiKult ügyvezető igazgatója, Justin McKenzie Smith, a budapesti brit-, valamint Jonathan Lacôte francia nagykövet is, mint Márai Sándor írásainak ismerői. Felolvasott László Kyra képzőművész, Baranyai László és Horváth Zsombor Marcell zongoraművészek, Boldoczki Gábor trombitaművész, Őze Áron színművész, Mészáros Tibor Márai-kutató és még sokan mások.

A programra a kerület egyházai, iskolái, civil szervezeteinek képviselői és kerületi művészek is csatlakoztak. Az első 50 jelentkezőnek ingyen karszalagot ajánlott fel a kerület. Az olvasás a Márai állandó kiállítás egyik termében kezdődött, majd a szabadban folytatódott. A júniusi extrém hőség ellenére mindenki korábban érkezett a Döbrentei utcai park árnyas lankáira, amelyről már tavaly kiderült, hogy nagyon kellemes nyári piknikhelyszín. A nyári napforduló éjszakáján az utolsó fejezetre néhányan még befutottak, a záró sorokat Kardos István adta át a hallgatóságnak. A Budavári közösségi Nonprofit Kft. a nagy érdeklődésre való tekintettel jövőre ismét megszervezi a hangzó irodalom e különleges alkalmát.

Aki korán érkezett a Virág Benedek Házba, a hazai folk- és világzene repertoárjából merítő Klárisok zenekar táncos mesekoncertjének lehetett részese. Korzenszky Klára énekes, gyermekpszichológus  azonnal bevonta a legfiatalabbakat a közös játékba, amellyel a mese részeseivé lettek.

Az élő irodalom szellemében – kifejezetten a Virág Benedek Házba illő – különleges zenei találkozásra nyílt lehetőség Szűcs Krisztián (Heaven Street Seven, Budapest Bár) és Szálinger Balázs költő jóvoltából. A Szűcsinger formációban egyszerre idézték meg saját korai, hasonló tematikájú verseiket. Olyanok is előkerültek, amelyeket még gimnazistaként fogalmaztak meg életről, halálról, létezésről. Szálinger szerint az idézett soroknak „igencsak van patinája, hiszen még Dante évezredéből valók”.

A közönség nagyobb része Szűcsinger-rajongó volt, ezért együtt énekelték a már ismert dalokat, de a jutalomjáték műfajú est arról is szólt, hogy egyes versek dallá alakultak, és meglevő dallamokra új versek születtek.

A valamikori Tabánt megidéző helytörténeti séták – ugyanúgy mint a múlt évben – nagy érdeklődésnek örvendtek. A Hollósi Anita vezette két sétán maximális létszámban, összesen hatvanan vettek részt. Lámpás Rudi sétája a Czakó Kert elől indult, a résztvevők a Tabán legendás helyi figurája szellemét megidézve ereszkedtek le a tabáni domboldalon, hogy felelevenítsék a városrész egykori tereit, zegzugos utcácskáit, nevezetességeit és a hozzá tartozó legendákat. A séta résztvevői a város számos szegletéből érkeztek, de találkoztunk közöttük első kerületiekkel is.

A Tabán katasztrófák sújtotta történetét Balogh Ákos Gergely rakosgatta össze egy-egy helyszínéről  mesélve. Tette ezt azzal a szándékkal, hogy megláthassuk, őriz-e még valamit abból abból a korból a terület, és miért alakult olyanná, amilyennek most látjuk. A séta során természetesen bemutatta a névadót is, akinek 1929-es haláláról a korabeli lapok mindegyike megemlékezett. Széles körben ismert ember volt, mégsem tudjuk, mi lehetett a hivatalos neve. Mindenki csak Lámpás Rudiként ismerte, aki az egykori Kereszt téren ült – ma erre csak egy feszület emlékeztet – innen kísérte le a Döbrentei téri konflishoz az éj sötétjében a járókelőket, kis lámpásával megvilágítva nekik az utat.

A pezsgős galéria-séta a Várnegyed Galériából indult grafikai tárlatvezetéssel. A Tér-Kép Galériában Ivády Holli képzőművész mutatta be egyéni alkotásait, majd  Mészáros Tibor irodalomtörténész avatta be az érdeklődőket a Budára költöztem című kiállítás részleteibe a Virág Benedek Házban. A galéria-túráról nagyon jó visszajelzéseket adtak a résztvevők, amelyről saját bejegyzéseik is tanúskodnak a kiállítóterekben.

Fotók: Törő Balázs, Szilléry Éva 

Gyűjtőként már kamaszkorában elköteleződött a régi kötetek mellett. Ha van valakinek kellő rálátása a könyves szakmára, akkor Földváry Antal antikváriusnak biztosan. Roham utcai boltjában találkoztunk, hogy üzleti lehetőségektől, könyvritkaságokról és olvasási szokásokról beszélgetve újrapozícionáljuk magunkat a Gutenberg-galaxisban.

Már 15 évesen könyveket gyűjtött, a Múzeum körút antikváriumai jelentették számára a második otthont. A 60-as évek Budapestjén sikk volt könyvet olvasni és ez a forgalmon is látszott. „Ha most bemegy egy antikváriumba, akkor ön lesz bent meg két eladó. Kicsit megváltozott a világ” – érzékelteti a változást. Ma már szinte mindenki online keres információt, és ha ott nem találja, hajlamos azt gondolni, hogy az nem is létezik. Kevesen tudják, hogy számos értékes adat továbbra is csak nyomtatott kiadványokban érhető el. Bibliográfi ákban, múzeumi kiadványokban sokszor olyan tudás halmozódott fel, amelyet az internet még ma sem pótolt. Előfordul, hogy egy könyv szerepel ugyan a nyomtatott bibliográfi ákban, de az online adatbázisokból egyszerűen kimaradt.

Mitől értékes egy könyv?

Az antikvárius szerint a laikusok gyakran félreértik a könyvek értékét. Attól, hogy egy kötet régi vagy szépen néz ki, még nem feltétlenül ér sokat. „Az a jó könyv, amit kifi zettek, és elvitték” – helyezi új megvilágításba a könyvpiacot. A polcokon sorakozó több ezer kötet jelentős része valójában nehezen értékesíthető. Sokszor előfordul, hogy egykor keresett könyvekből túl sok példány kerül piacra, így az áruk meredeken zuhan. Rákérdezünk a kerületben különösen ismert Márai Sándor könyveire, de az antikvárius kiábrándít: bár művei egy időben kifejezetten keresettek voltak, a számos újrakiadás következtében ma már sok közülük alig eladható. A vitathatatlan irodalmi teljesítmény és az értékesíthetőség között tehát nincs egyenes összefüggés.

Az üzlet működésének kulcsa ma nem is annyira a hagyományos könyvforgalom, hanem az aukciók szervezése. A ritka, különleges vagy dedikált kötetek ugyanis továbbra is keresettek a gyűjtők körében. Noha nem ez a fő csapásiránya, de Földváry Antal szenvedélyes kutató is. Évek óta foglalkozik Ganz Antal (aki nem rokona a híres gyáros Ganz Ábrahámnak) századfordulós képeslapkiadó életművének feltárásával. A munka során múzeumokat, könyvtárakat, levéltárakat járt végig, hogy felrajzolhassa az 1898 és 1905 között működő kiadó és annak vezetője, illetve a folyamatosan változó budapesti városkép kontúrjait. A képeslapokon ugyanis a korabeli épületek, kupolák, tetődíszek és utcaképek láthatók. Ezek segítségével ma is nyomon követhető, hogyan alakult át a főváros. Az antikvárius szerint a történelmi épületállományt nem annyira a háború pusztította el, hanem a későbbi átépítések és egyszerűsítő felújítások. Ahogy fogalmazott, a szocialista időszak okozta a legnagyobb pusztítást. Abban a negyven évben számtalan épület veszítette el eredeti díszeit.

Olvasunk még eleget?

Vissza a könyvekhez! Földváry Antal szerint az emberek ma sem olvasnak kevesebbet, mint korábban, csak más tartalmakat és más platformon, aminek meg is van a következménye. A közösségi média rövid bejegyzései és gyorsan felejthető hírei ugyanis nem segítik a könyvek által nyújtott elmélyült gondolkodást. A beszélgetés e pontján kedvünk lenne a roskadozó polcok és könyvhalmok közé invitálni a telefonjukba temetkező gyerekeket, hogy legalább egyszer beleszagoljanak szüleik és nagyszüleik tudástárának levegőjébe. Helyette aztán a mai közoktatás könyvekkel kapcsolatos feladatairól érdeklődünk. A szakember úgy látja, a fi atalok hadilábon állnak a rendszeres olvasással, és a memoriterek is kimentek a divatból. Pedig korábban hangsúlyos volt az olvasás, ami fejlesztette a szövegértést, így a tudás megszilárdítását. Az antikváriumban egyébként ma is keresik a kötelező olvasmányokat, de a vásárlók többsége elsősorban ár alapján dönt.

Az egyik üveggel elzárt polcról egy igazi relikviát kaphatok a kezembe. A könyv elsárgult első lapján ez áll:„Vörösmarty Mihál. Csongor és Tünde. Nyomtattatott Székes-Fehérvárott Számmer Pál betűivel, 1831.” Aztán megtudjuk, egyre többen befektetési céllal vásárolnak köteteket, ugyanis míg az átlagos könyvek többsége veszít értékéből, a valódi ritkaságok ára hosszú távon emelkedik. A könyvek értékének felismeréséhez hosszú évek tanulására, kíváncsiságra és jó adag elhivatottságra van szükség. Ezt igazolja Földváry Antal életpályája is, aki – eredetileg műszaki ember lévén – ugyan tett egy vargabetűt az érintés- és villámvédelmi szabványossági felülvizsgálatok irányába, de valódi hivatása máig a könyves szakma maradt.

A Várnegyed Galéria legújabb csoportos grafikai tárlata, a Lehetséges világok – Generációk: Mesterek és Tanítványok a kortárs hazai grafika útkeresésének lenyomata.

A május végén nyílt kiállítás része annak a három etapból álló sorozatnak, amelyet a Magyar Grafikusok Szövetsége a grafika megismertetése céljából szervez a kerületben. A legújabb tárlaton mestereket és tanítványokat kapcsolt össze, sokféle művészeti hozzáállást hozva párbeszédbe, miközben nemzedékek találkozását és eltérő gondolkodásmódját is felvillantotta.

Kivételes helyzet – talán nem sokan tudják –, hogy ma Magyarországon négy helyen is oktatnak művészi grafikát. Egyetemi tanárok, Berentz Péter, a Felsmann Tamás Képzőművészeti Egyetem, Gábor Imre, a Metropolitan Egyetem, és Csontó Lajos, az Esterházy Károly Katolikus Egyetem oktatója és egykori tanítványaikkal mutatkoztak be a Várnegyed Galériában.
Az oktatók olyan diákokkal állítottak ki, akiknek munkásságát jól ismerik és követik. A megjelenített grafikai eljárások és technikák igen különbözőek: hagyományos grafikai technika, klasszikus mélynyomás, klasszikus szitanyomat, és modernebb felfogásban készült digitális print, valamint térbe kilépő grafikai alkotások néznek szembe egymással. Képi világuk is igen változatos: vannak nonfiguratív, absztrakt és figuratív munkák. Miközben ezek a különbségek egymásra reflektálnak, a kiállítás a kortárs grafika jelenjét és jövőbeni lehetőségeit vizsgálja.
A párbeszédbe állított művek rávilágítanak arra, hogyan is formálódik a mester-tanítvány viszonyban az alkotói szemlélet, milyen hatások alakítják az alma materből kilépő, egyéni utakat találó autonóm művészt.
Elgondolkodtat azon, miként öröklődnek a műhelyek ben kialakult tapasztalatok, és milyen új irányokat jelöl ki a fiatal generáció a kortárs grafika területén.

A tárlat megtekinthetőmájus 29. és június 26. között.

Fotók: Törő Balázs