A Pauler utca üde színfoltja a tavaszi-nyári időszakban virtuóz színekben pompázó virágüzlet, ami valójában egy titokzatos kert, igényesen válogatott virágrengeteg. Németh Attila nemzetközi szinten elismert virágkötő, dizájner akkor kezdte a szakmát tanulni, amikor abban egy újfajta látásmód kezdett kialakulni. Ma világversenyek állandó meghívottja, győztese, rendezvényeket díszít, mindeközben pedig kerületi lokálpatrióta.
– A klasszikus ízlésvilág ugyanúgy jelen van a boltban, mint a vagány, kivételes összeállítások és színek, például a sötétlila, szinte fekete kála, amilyet talán még nem is láttunk. Hogyan válogat?
– Próbálom ötvözni a hagyományost a vagányabb egzotikummal, olyan növények behozatalával, amely nem regionális, vagy nem éppen szokványos itt Közép-Európában. A régi korok hangulatai is visszatükröződnek az idei szezonális csokrokban: a halott rózsaszín és antik lila rózsák, és a ciklámen pünkösdi rózsa megannyi változata is itt van a boltban. Hetente kétszer jön friss virág, közben az aktuális, szezonális virágokból is válogatunk. Egyre színesebbek vagyunk a nyárral, ez az a természetes pompa, ami ezekre a hónapokra jellemző.
– Imre Kata virágkötő volt a mestere, aki úttörője annak a látásmódnak, ami itthon megújította a virágkötést. Mit tanult tőle?
– Tanulmányaim alatt kerültem hozzá gyakorlatra, egy verseny után ajánlotta fel, hogy menjek hozzá tanulni. Amikor az iskolát befejeztem, pár évig ott maradtam dolgozni a Szilágyi Erzsébet fasori üzletben. A látásmódjából nagyon sok minden bennem maradt, neki köszönhetem azt a nyitottságot, ahogy rálátást nyertem a szakmára. Munkássága azért volt nagy hatással rám, mert olyan látásmódot, friss gondolatokat hozott, ami egyedivé tette a munkásságát. A lelkületemhez legközelebb álló ő volt. Akkortájt két-három ilyen jeles alkotója volt hazai a virágkötő társadalomnak. A munkához való viszonyomat is formálta, az alázatot a szakma iránt. Mindezt 18-20 évesen nem mindig értjük.
– Ez az egyediség kerületi szinten is máshoz nem hasonlítható virágüzletté emeli a Pauler utcai boltját.
– Nem szeretnék álszentnek tűnni, de tudom, hogy jól teszem, amit csinálok. Örülök a tizenöt-húsz éve viszszajáró vendégeknek. Indulok a világ egyik legrangosabb versenyére, a szingapúri Floral Windows to the Worldre, ahol 18 ember között képviselem hazánkat. Nagyon sikeres volt a tavalyi évem is: tavasszal szintén felkérésre voltam Dél-Koreában, ősszel Vietnámban, novemberben Sanghajban egy kurzuson, amit majdhogynem rám építettek, hiszen én voltam az egyetlen európai. A kiállítás mellett oktatást is tartottam 25 embernek.
– Virágdizájnban a Távol-Kelet a legerősebb?
– Kultúrájukból adódóan az ázsiai országokban sokkal fogékonyabbak az emberek a virágkötészetre és a virágdizájnra. Ott ezt akár kedvtelésből is tanulják. A növény- és virágközeliség sokkal fontosabb számukra, együtt élnek, lüktetnek a vegetációval, életükben a természetnek nagy szerepet tulajdonítanak.
– Amit csinál, az virágkötészet, dizájn vagy kortárs művészet?
– Több olyan művész van, aki inspirálja a munkámat, képzőművészek és szobrászok, akiket követek. Számos munkám volt, amelyből tetten érhető egy-egy társművész inspirációja. A természettel való kapcsolódásom pedig gyerekkori: vidéki gyerek vagyok és az egész gyerekkorom a természetről szólt, ezért mozgatott meg a kerttervezés. A vidéki lét, a nagyszüleim bábolnai virágoskertje mély nyomot hagyott bennem. Ötéves koromban költöztünk szüleimmel Budapestre, de az egész nyarat a lovarda, a fáramászás és a bandázás töltötte be.
– Itt él az első kerületben?
– Az üzlet tíz éve van itt, és én magam is már a kerületben élek, ráadásul a műhelyem is itt van egy közeli félszuterénben. Nagyobb projektekre ott készülünk fel.
– Milyen nagyobb térrendezései voltak mostanában, és hogyan indul el ilyenkor a tervezés?
– Nemrég egy gálavacsorára díszítettük az Operaházat és a Pesti Vigadót. Ilyenkor a megrendelő kéréseit próbálom hozzáigazítani a javaslataimhoz. Az Operaházba egy adott színvilágot kértek tőlem, és eléggé rám volt bízva, hogy milyen virágokat viszek, és hogy gondolkodok a formáról. Általában itt az utcában, a műhelyemben négyen-öten elkészítjük a dekorációt, és készen visszük a helyszínre. A munka nagyon komoly fizikai aktivitást igényel: hajnalban kelünk, virágpiacon válogatunk, majd lekezeljük, lepucoljuk a virágokat. Nagy utat jár be egy szál virág, mire a vásárlóhoz kerül.
– A Pauler utcában a kerékpáros forgalom a járdán zajlik. Ez nem okoz gondot az üzletnek?
– A Pauler utca osztott járda, elég szűk, alig látható a kerékpársáv, sok veszélyhelyzet adódik napról napra. A kismamák itt járnak a Mikó utca, Pauler utca sarkán lévő védőnői rendelőbe, ezért még kevésbé való ide ez a járda. Szeretnénk valami megoldást találni az itt élőkkel
erre a problémára.
Fotók: Tóth Tibor
