A kárpátaljai Visktől Budavárig és a Kossuth-díjig nagy utat tett meg Pál István Szalonna, aki márciusban népzenei együttesével együtt részesült a művészeket elismerő legmagasabb állami elismerésben. A negyvenöt éves népzenész legnagyobb öröme mégis a nemrég született kisfia, és az, hogy szenvedélyének, a muzsikának élhet.
Egy feladvánnyal kezdünk a Hagyományok Házának átriumában, mégpedig egy Ukrajna felett repülő drónról szóló vers felolvasásával. Kérdésünk, hogy ki a szerző. Pál István arca egyre komorabb, a vers végén nagyot hallgat, majd kiböki: Elég aktuális kis vers… Vári Fábián László. Talált. A hetvenöt éves kárpátaljai költőt jól ismeri – Jóbarátom. Édesapám generációja… – mondja. Hosszú évek után a Kossuth-díj átadása utáni vacsorán találkoztak, mert ide az előző évek Kossuth-díjasait is meghívják. Ezzel a belépővel miről is lehetne másról szó az interjú elején, mint az ötödik évébe lépett orosz-ukrán háborúról.
Mikor járt utoljára szülőfalujában, Visken? Nem hiányzik az otthon?
Természetesen hiányzik. Mert otthona sok lehet az embernek, de szülőföldje csak egy. Hiába költöztünk a közeli Péterfalvára még gyerekkoromban, nekem mindig a viski nagymamám krumpligombóca, a viski református templom, a sajáni hegyek dobogtatják meg a szívemet, miközben azért Péterfalvához is sok szép emlék köt.
Ha átlépné a határt, akkor elvinnék a frontra?
Nem biztos, illetve nem tudom. Én már nagyon régen – úgymond – kijelentkeztem Ukrajnából, nincs se útlevelem, se személyim, ugyanakkor az állampolgárságról való lemondás egy másik történet. Szüleim viszont kéthetente átjárnak tanítani, mert a Hagyományok Háza kárpátaljai népzenei és néptánc- és kézműves képzései nem álltak meg. Hihetetlen, hogy még ebben a helyzetben is a legutóbbi népdaléneklési versenyen soha nem látott számú gyerek vett részt. Én ebben azt látom, hogy a zene, a népművészet tényleg megtartó erő, ebbe is kapaszkodnak most az emberek.
Kárpátalja magyar lakosságát 2001-ben még 160 ezerre tették. Most 80-90 ezret lehet olvasni a sajtóban. Visszafordíthatatlan a folyamat?
Szerintem nincs annyi se. De mindenkiben benne van, hogy ha ennek egyszer vége lesz, akkor hazamegy. Viszont az is tény, hogy négy év már hosszú idő, mert az ide menekült családokban a gyerekek már itteni iskolába járnak…
Kit hívott fel először, amikor megtudta, hogy bandájával együtt Kossuth-díjat kap?
A feleségemet, és utána a szüleimet. Fantasztikus érzés volt. De először nem is nagyon értettem az egészet, mert hónapokkal ezelőtt felhívtak, hogy menjünk muzsikálni a Kossuth-díjasok vacsorájára. Amikor meg már közeledett az időpont, visszahívtam a szervezőket, és akkor mondták, hogy most nem zenélni, hanem vacsorázni kellene ezen az alkalmon. Akkor értettem meg! Az, hogy a zenekaral együtt kaptuk a díjat, óriási fontosságú, hiszen az elmúlt két évtizedet ugyanebben a felállásban csináltuk végig. Fellépések, táborok, utazások, mindig együtt…
A Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője, emellett a Szalonna és Bandája együttesnek is sűrű a programja, illetve még magántanítványai is vannak. De melyik szerepben érzi jobban magát?
Gyerekkori álmom volt, hogy egyszer a Magyar Állami Népi Együttesben zenéljek. Még egyetemista koromban bementem az akkori igazgatóhoz, Serfőző Sándorhoz, hogy itt szeretnék muzsikálni. Azt ajánlottam, hogy egy évig ingyen és bérmentve dolgozom, és majd a végén mondják meg, hogy jobbra vagy balra. Aztán év végén jött egy japán turné, amit prímásként csináltam végig. Onnan kezdve bejártam a ranglétrát a zenekari tagtól a zenekarvezető prímásig, és most meg a népi együttes művészeti vezetője vagyok, illetve a Hagyományok Háza főigazgató-helyettese. A tanítást illetően viszont… már nem oktatok, mert a tanítás egész embert kíván. Egész egyszerűen ott kell lenni a tanítvány mellett minden nap, és ez nem megy már a sok utazással, fellépéssel, egyéb elfoglaltsággal. Viszont a Nemzeti Tehetség Program egyik mentora vagyok, a népművészeti kategóriába került ösztöndíjasokkal foglalkozom.
Felléptek már Mexikóban, az Egyesült Államokban, Angliában, Ukrajnában, Indiában. Hogy fogadja a közönség a magyar népzenét?
Bármerre is jártunk a nagyvilágban, kétféle ráeszmélést tapasztaltunk az embereknél. Sokan rajonganak és csodálatosnak tartják a népzenét, valaki más meg a saját gyökereit kezdi keresni általa. Találkoztam Amerikában egy sokadgenerációs lengyellel, aki azt mondta, a vonós zene hagyományának van valami elidegeníthetetlen európaisága, ami csak ránk jellemző. Neki is segítettünk az identitásának a megtalálásában.
Koncertek, zenekarvezetés, egyszóval sűrű a naptára. Tényleg megvan a 300 fellépés évente?
Hát azért annyi ma már nincs. Az a helyzet, hogy most született meg a fiam, és azért szeretném látni felnőni. De közben annyira szeretek muzsikálni, hogy belehalnék, ha nem csinálhatnám.
Miért érezte mégis szükségét annak, hogy saját maga készítsen el egy hegedűt, mindezt ráadásul nyolc hónapon át?
A hegedű szerelem. Nemcsak a játék, hanem maga a hangszer. Mindig csodáltam azokat a mestereket, akik meglátnak, megkopogtatnak egy fadarabot, és a kezük alatt hangszer lesz belőle. A számítógépek meg a mesterséges intelligencia korában addig van értelme az életnek, ameddig az ember embertől tanul, így elhatároztam, hogy megtanulom a hegedűkészítés mesterségét. Gulyás Béla bácsi Solymáron fel is fogadott inasának. Akkor megértettem, hogy valami azért olyan drága, mert sok munkát tettek bele. Ha jó mester készítette, akkor a szükséges paraméterek megléte mellett megfelelő színvonalú a hangszer. De egy bizonyos ponton túl léteznek rajtunk kívül álló dolgok, például a fa fajtája és kora, rezgése. És innen kezdődik a rátermettség, a tehetség.
És jó hegedűt készített?
Nekem tetszik, és szoktam is rajta muzsikálni.
Minden zenész rémálma, hogy elejti a becses hangszerét. Önnel történt már ilyen?
Elejteni nem ejtettem el, de rúgták már ki a kezemből. A táncházban sokszor szűkebb helyen sokan táncolnak, mi is közel megyünk a táncosokhoz. Egy legényes nyitó figura annyira jól sikerült, hogy a hegedű kirepült a kezemből, megfordult a levegőben, de a földet érés előtt elkaptam. Jó kis cirkuszi mutatvány volt, lejátszódott előttem, hogy puzzle-ként rakosgatom össze. A srác aztán persze elnézést kért…
A műfaji kitekintést, fúziókat is kipróbálta, például Ferenczi Györgyékkel adott elő Petőfi-versekre íródott számokat. Petőfi költészete népi, régies és modern egyszerre?
Mindent onnan nézek, hogy honnan jöttem. Számunkra Kárpátalján fontos a nemzetiségek tisztelete. Sok ottani nemzetiségtől tanultunk, és vissza is adunk nekik. Másrészt édesapám, aki klasszikus zenész, imádja a jazzt és cigányzenét is. A Szalonna és bandája együttes mindig is fontosnak tartotta, hogy a hagyományos népzene régi és új stílusú előadása legyen a fő csapásirány, feldolgozásokat nem is nagyon játszunk. Gyuriékkal éppen csak kitekintést tettünk más irányokba, mert ők tényleg megmerítkeznek a népzenében. Ott ültek hosszú éveken át a táncházakban, meg most a Dűvő táborban, és tanulták a kalotaszegit, a szatmárit. Petőfi megzenésített verseiben így aztán a népzene lüktetése is megjelenik.
Mikor érezte meg, hogy a népzene valami ősi tudást közvetít?
Kodály Zoltán azt írta egy tanulmányában,” Egyik kezünket még a nogáj-tatár, a votják, cseremisz fogja, másikat Bach és Palestrina. Össze tudjuk-e fogni e távoli világokat? Tudunk-e Európa és Ázsia kultúrája közt nem ide-oda hányódó komp lenni, hanem híd, s talán mindkettővel összefüggő szárazföld? Feladatnak elég volna újabb ezer évre.” Amikor bármit muzsikálunk, akkor abban a genetikánk, a gondolkodásunk, a beszédünk, minden benne van. Az emberek kijönnek táncolni, és mintha villám ütné meg őket, úgy tudnak beleborzongani.
Kodály Zoltán gyűjtéskor még ólomtekercsre vette fel a népdalokat. Szokott Ön is népdalokat gyűjteni, de nem gyűjtötték már össze az összeset?
A népdal a variációkban él. Mindig van olyan díszítés, ami új benne. És kell a személyes élmény. Mert rá lehet kérdezni a muzsikusnál, az énekesnél, hogy azt a hangsúlyt miért oda tette, hogy miért ott van az a ritmusváltás.
A Magyar menyegző című filmben fontos szerepet kapott, merthogy egy lakodalom sem képzelhető el banda nélkül…
Hát az egy csoda volt. Végigzenéltük az egész forgatást. Folyamatosan muzsikáltunk, ha kellett, ha nem. A helyiektől még ekkor is tanultunk. A film legnagyobb üzenete, hogy ez a kultúra még mindig élő, és élni is fog, mert van utánpótlás. Mert bár a hagyományban gyökerező táncosok, muzsikusok száz éve még többen voltak, de még mindig van sok-sok fiatal, aki nagyszülei táncát járja. A táncházmozgalomnak hála nemcsak Erdélyben, hanem Angyalföldön, akárhol, az argentínai magyarok körében. A kultúra igenis él. És a film bár az elnyomó Ceausescu-érában játszódik, azt viszi hírül, hogy a kultúra életet kér.
NÉVJEGY
Pál István Szalonna
1980-ban született a kárpátaljai Visken. Népzenész, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti igazgatója, prímás, népzenegyűjtő, a Szalonna és bandája nevű zenekar alapítója. Liszt Ferenc-díjas, Bezerédj-díjas, Fonogram-díjas, Príma Primissima-díjas művész (Magyar Állami Népi Együttes tagjaként), a Magyar Köztársaság Ezüst érdemkeresztjének birtokosa.
A megosztott Kossuth-díjat Pál István mellett a Szalonna és bandájának tagjai kapták: Pál Eszter énekesnő, Doór Róbert nagybőgős, Gombai Tamás prímás, Ürmös Sándor Ferenc cimbalmos, Gera Attila fúvós, Karacs Gyula brácsás
De miért Szalonna? Az első népzenei táborban, amelyen részt vett, délutánonként focimeccsek zajlottak. Egy nap a pálya mellett szalonnát sütöttek, István meg játék közben ki-kiszaladt egy-egy darabért. Akkor ragasztották rá a Szalonna nevet, amivel később külföldön is találkozott, mégpedig az angol királyi család egyik fogadásának ültetőcéduláján, mégpedig így: Mr. Bacon.
Az interjú megjelent a Várnegyed 2026/5. számában. Fotók: Rényei Erna, Vadnai Szabolcs
Herfort Marietta (DK) Budapest 1-es választókerületében az országos problémák – a megélhetési gondok, a magas ingatlan- és albérletárak, a nyugdíjak elértéktelenedése, az egészségügy tragikus helyzete vagy a szinte mindent átszövő állami korrupció – sajátos helyi kérdésekkel egészülnek ki. Budaváron és a Belvárosban az elmúlt években sok vita volt a közvagyon sorsáról, az ingatlanok értékesítéséről és arról, hogy a fejlesztések valóban az itt élők érdekeit szolgálják-e. A Várnegyed különösen érzékeny terület, hiszen egyszerre történelmi városrész, turisztikai célpont és lakóhely. Ezért különösen fontos, hogy a közvagyon védelme, az átlátható döntéshozatal és az itt élők érdekeinek képviselete teret kapjon. A körzet egyik legnagyobb kihívása a túlterheltség. A forgalom, a parkolási gondok és a turizmus együtt olyan nyomást jelentenek a városrészre, ami hosszú távon az itt élők számának csökkenéséhez vezet. Ezért fontos, hogy a közlekedési és városfejlesztési döntések ne csak gazdasági, hanem életminőségi szempontokat is fi gyelembe vegyenek. A közösségi közlekedés fejlesztése, a zöldebb városi környezet és az élhető utcák kiemelt célok kell legyenek. A lakhatás kérdése szintén kulcsfontosságú. Egyre több lakás kerül befektetési vagy turisztikai célra, miközben a fi atalok és a családok számára egyre nehezebb itt maradni.
Szintay István (MKKP) Az I. kerületben élni alapvetően jó dolog. Szép környezetben, viszonylag rendezett közszolgáltatásokkal élünk, így a mindennapi problémák gyakran inkább kényelmi jellegűek. Magyarországon ugyanakkor a panaszkodás szinte nemzeti sport, ezért hajlamosak vagyunk néha roszszabbnak látni a helyzetet, mint amilyen valójában. Ettől függetlenül attól, hogy a Várnegyedben sok minden jól működik, az ország egészében bőven van hová fejlődni. Számomra különösen az egészségügy áll a fókuszban: a Magyar Kétfarkú Kutya Párt egészségügyi munkacsoportjának szakértőjeként és a programunk kidolgozójaként azt látom, hogy az ország különböző régiói között hatalmas különbségek vannak az ellátás minőségében és hozzáférhetőségében. Ezen szeretnék változtatni. Számomra a kampányban három kérdés megvitatása különösen fontos, és mindhárom az egészségügy működéséhez kapcsolódik. Az első a valós adatok kérdése. Ma az egészségügyben rengeteg információ létezik, de ezekhez sem a döntéshozók, sem az egészségügyi dolgozók, sem az állampolgárok nem férnek hozzá átlátható módon. Adatok nélkül viszont nem lehet jó döntéseket hozni. A második a „szájkosár” szabály megszüntetése: fontosnak tartom, hogy az egészségügyben dolgozók nyíltan beszélhessenek a problémákról, mert csak így lehet javítani a rendszeren. A harmadik a prevenció megerősítése, amely ma szinte teljesen háttérbe szorul, pedig hosszú távon ez javítja leginkább az emberek életminőségét. A Budapest 1-es választókerület sokszínű terület, nagyon különböző élethelyzetekkel. Éppen ezért jó kiindulópont lehet egy olyan egészségügyi szemléletváltáshoz, amely végső soron az egész ország számára hozhat javulást. Az április 12-i választás tétjét ma sokan végletekig kiélezve próbálják bemutatni. Mi inkább azt látjuk, hogy a politikai térben egyre inkább egységes gyűlöletkeltés zajlik, miközben a valódi politikai ajánlatok háttérbe szorulnak. Mi egy működő demokráciában hiszünk, ahol a pártok programokkal versenyeznek. Szavazzanak inkább arra, aki szerint az élet szép, nem rettegtetni akar, hanem cselekszik és segít.
Várkonyi Zoltán (A Szolidaritás Pártja – Munkáspárt) Bár a körzet lakossága talán a legmódosabb az országban, ám magas a nyugdíjasok aránya, akik számára egységes 400 ezer forintos nyugdíjat biztosítanánk. Jelenleg az előttünk álló három legfontosabb feladat a minimálbér 1000 eurós szintre emelése; egységes 400 ezer forintos nyugdíj meghatározása, és a családi pótlék megemelése 100 ezer forintra! A választás tétje nem kevesebb, mint hogy a két jobboldali párt csatáján kívül lesz-e beleszólása a közügyekbe olyanoknak is, akik nem a kapitalizmust építik, hanem az emberekkel foglalkoznak.
Nagy Attila (Mi Hazánk) A Fidesz 16 éve 2/3-os többséggel kormányoz. A túlhatalom következményeként fejükbe szállt a „dicsőség”. Egyre inkább úgy érzik, hogy bármit megtehetnek. A közbeszerzéseket és állami megrendeléseket zártkörűvé tették, csak teljesen hűséges vállalkozók és cégek pályázhatnak sikerrel. A közmédiát pártmédiává züllesztették. Agrárnagyhatalomként felelősek az élelmiszerárak elszabadulásáért a Covid-diktatúra kezdetétől, ezzel jelentős elszegényedést okozva. sak Ugyanakkor sikerült családbarát és pozitív nemzetpolitikai intézkedéseket is hozniuk. Részben sikerült megakadályozni a családellenes genderőrület és bevándorlás nyugati szintre emelését. A keleti nyitás politikája helyeselhető, viszont az izraeli terrorállam teljes kiszolgálása elítélendő. Másodszor, az elmúlt évtizedekben felnőtt egy olyan nemzedék, amely zsigerből elutasítja ezt a hatalmat, teljesen függetlenül a hozott döntésektől. A bevándorláspárti brüsszeli elit elégedetlen Magyarország túlzott szuverenitásával, ezért támogatja az egyszemélyes „one man show-t”, az „előző életét” a Fideszben töltő Magyar Pétert.
Fazekas Csilla (Fidesz-KDNP) Magyarország sokat változott 2010 óta. Ma egymillióval többen dolgoznak, sok olyan embernek sikerült megélhetést és méltóságot adni, akik addig segélyekre szorultak. A gyereket nevelő családok helyzete jelentősen javult a családi adókedvezményeknek és az Európában is egyedülálló édesanyák szja-mentességének köszönhetően. Az 1-es számú választókerület Budapest és az ország szíve. A kirakatban vagyunk, így sokan azt mondják: irigylik a problémáinkat – pedig azok nem jelentéktelenebbek, csak más jellegűek, mint az ország többi részén. Ezért is gondolom, hogy olyan képviselőre van szükség, aki a helyi ügyeket képviseli az országgyűlésben, nem olyanra, akit nagypolitikai ambíciók fűtenek. Az elmúlt években régi adósságokat sikerült törleszteni a Kossuth tér és a Várkert Bazár rendbetételével. Orvosi rendelők és iskolák is megújultak. Megépült a budai fonódó villamos, most az a dolgunk, hogy tovább vigyük Lágymányos felé. A három legfontosabb helyi kérdés egyike a lakhatási válság. Mit tehetünk azért, hogy ne néptelenedjenek el a belső városrészek, hogy Budapest legszebb épületeit családok töltsék meg, ne kizárólag befektetési célokat szolgáljanak? Milyen Airbnb-szabályokat hozzunk az itt élők érdekében, ami tekintettel van a turisztikai kisvállalkozók üzleti szempontjaira is? Nehéz feladat, de meg kell találnunk a gyalogos, a kerékpáros, a közösségi és az autós közlekedés egyensúlyát, hogy biztonságos és kiszámítható legyen a közlekedés és a parkolás is. A közterületek és zöldfelületek esetében, Budapest szívében gondos gazdaként tenni kell a rendezett, tiszta utcákért, terekért és parkokért.
Tanács Zoltán (Tisza Párt) A közállapotok a választásokhoz közeledve sajnos lesújtóak. Hazánk az elmúlt 16 évben az EU legkorruptabb és legszegényebb országává vált. Az infl áció a pénzünk jelentős részét felemésztette, a népesség rohamosan fogy. A kormány háborús propagandája és az ellenzék külföldi ügynöknek, poloskának minősítése magyart magyar ellen uszít és nem mellesleg bűncselekmény. Magyarországon felszámolták a demokratikus jogállamot. A független intézményeket meggyengítették, élükre pártkatonák kerültek, akik pártutasításokat hajtanak végre. Az elit egyetlen célja a hatalom és a végtelen korrupció révén szerzett ezermilliárdok megtartása. A kormány nem az embereket szolgálja, hanem uralkodik, mindenkit elnyom, aki nem ért vele egyet. A kampányt a Fidesz országosan szokásos módon a háborús riogatásra építi, ezzel akarja elterelni a fi gyelmet a nem működő államról és a korrupcióról. A valós problémák a kerületben is jelen vannak. Itt van például a korrupció: az MCC és a Hauszmann Program százmilliárdos, pazarló beruházásai, a belvárosi kormányzati épületek áron aluli eladása, a pályaudvarok környékének kiárusítása minden tisztességes embert felháborítanak. A kerületben is probléma az idősek ellátása, a házi segítségnyújtás hiánya, a nyugdíjasházak és szociális otthonok alacsony kapacitása, a megfi zethetetlen lakásárak miatti lakhatási válság. A Belváros, a Várnegyed szenved a túlturizmus hatásaitól, mert elmaradtak a szükséges fejlesztések: a közlekedésfejlesztés, az útfelújítások, a zöldfelület-növelés, a Dózsa György téri turistabusz-krízis megoldása és a rövid távú lakáskiadás szabályozása. Én személyesen és a TISZA-ban mi országosan is azon fogunk dolgozni, hogy építsünk egy élhető, modern, európai, békés, működő és emberséges országot. Adót csökkentünk, nyugdíjat emelünk, hazahozzuk az uniós pénzeket és fejlesztjük a közszolgáltatásokat. A rendszerváltás tétje hatalmas: korrupció vagy tisztesség, Oroszország vagy Európa, háború vagy béke, röviden: Fidesz vagy TISZA.
