A második világháborúig számos ország tartotta fenn nagykövetségét, rezidenciáját a Várnegyedben. Nem volt ez alól kivétel az Egyesült Államok vagy Franciaország sem. A Lovas úti Strauss-villa sorsa többek között e két országgal fonódott össze. Fordulatos, izgalmas történetén keresztül a vészterhes világháborús napokba, emberi sorsokba is betekinthetünk.
André Hallier francia katonai attasé nyolcvan évvel ezelőtt, 1945 májusában kereste fel utoljára romokban álló lakhelyét, a budai vár északnyugati lejtőjén épült Strauss-villát. Naplója szerint erdélyi gyökerű házvezetőnője még akkor is ott élt a romok között és bánatosan vette tudomásul, hogy a Lovas út 32. számú ház főbérlője távozik. André Hallier ezredes, aki 1942 szeptemberében érkezett Budapestre, ezt a patinás villát választotta lakhelyéül, amely ekkor már közel száz éves történettel bírt. Ez a rendkívüli helyen fekvő épület és a hozzá tartozó kert már több átalakításon ment keresztül, amikor a francia katonai attasé kibérelte. A főváros illetékes bizottsága 1869-ben engedélyezte, hogy azon a telken, ahol később a villa állt, egy nagyobb földszintes ház épüljön. A tekintélyes ingatlan tulajdonosa az 1835-ben született, zsidó származású Vérey József volt, aki 1849-ben még Schwester néven betűszedőként kezdett dolgozni a néhány évvel korábban Emich Gusztáv által alapított, nagy hírű Atheneaum Könyvkiadó és Nyomdában. De 1873-ban már Vérey volt az ekkor már jelentős hasznot hozó vállalkozás igazgatója. 1879-ben többek között Sigray Pál gróffal Kossuth Lajostól megszerezték Torinóban kelt írásait, ezek publikálásából tetemes vagyonra tett szert az Atheneaum Rt. Haláláig, 1891 nyaráig ő vezette a Könyvkiadó Részvénytársaságot, miközben jelentősen meggazdagodott. Vérey József halála után – fi a korai elhunyta miatt –, unokája, Vérey Loránt örökölte a hatalmas vagyont, köztük a Lovas út 32. szám alatt található, már ekkor is rendkívülinek tartott ingatlant. Az örökös azonban nem vehette birtokba, míg nagyanyja ott élt. Így még több mint egy évtizedig Vérey Józsefné neve szerepel a századfordulós budapesti címtárakban. De mint azt látni fogjuk, az unoka hóbortos magatartásával és nagyravágyása miatt kénytelen volt megválni a villától.
Nagyvilági élet, dicstelen vég
Vérey Loránt ugyanis számos botrányba sodorta magát. Az I. világháború előtt grófi címet vásárolt magának Rómában. Később kiderült, hogy a „Conte di Campocasso” címre kiállított pápai oklevél hamis volt. Vérey azonban, aki szeretett arisztokrata körökben mutatkozni és európai fővárosok legelőkelőbb szállóiban lakosztályokat foglalni, sőt gavallér módon mások kiadását is fedezni, elherdálta a vagyont. Ezt még az is gyorsította, hogy szeretői kihasználták és sokszor tudta nélkül jelentős kiadásokat hagytak a nevén szerte Európában. 1913-ban többek között bécsi ékszerészek is perbe fogták. A háború alatt tovább romlott anyagi helyzete, így a Lovas úton található villái közül a 32-es számúnak egy részét 1914 márciusában eladta Lellbach Kálmánnak. 1918 októberében pedig bútorokkal együtt 430 ezer koronáért meghirdette az összes, a várhegy északnyugati lejtőjén lévő ingatlanját. Felesége családja, aki egy gazdag krakkói lengyel földbirtokos família volt, továbbra sem tudta és nem is kívánta fedezni a kiadásokat, így Vérey Loránt hamis csekkekkel kezdett fi zetni, ezért 1922-ben letartóztatták. Az ekkor már súlyos alkoholista férfit azonban csak rövid időre zárták elmegyógyintézetbe, hamarosan szabadlábra került és 1926-ban, amikor a francia rendőrség Nizzában, újra pénzügyi visszaélések miatt le akarta tartóztatni, hatodik emeleti szállodaszobájából kiugorva öngyilkos lett.
Bővítik a villát
Ez a tragikus történet már hat évvel az után történt, hogy a Lovas út 32-ben lévő villát egy gazdag budapesti zsidó kereskedő, az 1883-ban született Strauss Pál megvásárolta. A vásárlást nem csupán személyes vagyona, hanem feleségének, Schwarcz Arankának öröksége tette lehetővé. (Strauss a dunakeszi imreházi kastélyt és az alagi majort is megvásárolta.) Az új tulajdonos egyébiránt a családi terménykereskedés mellett sógorával, Rakovszky Istvánnal a magyarországi autókereskedelem megkerülhetetlen személyiségévé is vált. Fontos szerepet játszott a magyar-amerikai gazdasági kapcsolatokban is, számtalanszor járt a tengerentúlon, így népszerű volt angolszász körökben. Annak érdekében, hogy a magyar elitben betöltött státuszát tovább erősítse, a Lovas úti villát átépítette. A vásárlás után az ingatlant Meller Dezső építész tervei alapján kibővítették és modernizálták. Így központi fűtés, billiárdterem, új emeletek kerültek az impozáns villához. 1924-ben került végleges átadásra az ingatlan, ahol Strauss Pál feleségével és fogadott lányával, Almásy Magdolnával élt. A tulajdonos amerikai kapcsolatai rendkívül szorosak voltak, így esett, hogy az I. világháború után az első amerikai követ, Ulysses Grant-Smith először Strauss Lendvay utca 12. szám alatti villájában kezdte meg működését. 1934-ben szintén a magyar kereskedő közreműködésével került a külképviselet a Szabadság térre, ahol most is találjuk. A követi rezidencia pedig 1927-től a Lovas úti Strauss-villa egy leválasztott részébe került. Az amerikai követség egészen 1942-ig bérelte ezt az ingatlant.
André Hallier francia katonai attasé
Időközben, 1926-ban a tulajdonjog Strauss (Almásy) Magdolna tulajdonába került. Az 1941-ben távozó John F. Montgomery követ után rövid időre az argentin külképviselet bérelte ki a villát. 1942 szeptemberében pedig André Hallier választotta ezt az épületet, mert ahogy visszaemlékezésében írta „szerette volna lenyűgözni a magyar katonákat”. Két hónappal azután, hogy a katonai attasé feleségével és két fiával beköltözött, az 1942 novemberében lemondott francia követet, Robert de Dampierre grófot és családját fogadta be a házba. A francia követség vezetője ugyanis hiába próbálkozott, nem tudta elhagyni Magyarországot, és így 1944. március 19-ig a magyar hatóságok védelmét élvezve itt, a Lovas út 32-ben élt titokban. A német megszálláskor ő és lánya távol volt ugyan, de feleségét, Leïla Dampierre grófnőt és egy látogatóba érkező menekült francia katonát letartóztatott a Gestapo. A történetről később a követ felesége könyvet is írt. Dampierre gróf és később kiszabadult párja már soha nem tért vissza a villába.
Végkifejlet
Hallier katonai attasé is egyre nagyobb veszélybe került, ezért 1944 szeptember végén családjával elhagyta a házat és barátoknál bujkált a Gestapo elől. A ház egykori tulajdonosát, Strauss Pált is letartóztatták, és Auschwitzba, majd Dachauba deportálták. 1944 decemberében hunyt el a koncentrációs táborban, miután súlyosan bántalmazták. Az épület 1944 októberében üresen állt, csak a személyzet maradt az épületben. A francia menekült katonákkal foglalkozó nemzetközi Vöröskereszt főmegbízottja, a svájci Friedrich Born javaslatára már az ősszel árva, elsősorban zsidó gyerekeket helyeztek el itt. Sztelho Gábor evangélikus lelkész beszámolója szerint jelentős élelmiszerkészletek voltak itt felhalmozva elsősorban a menekült francia katonák számára. A Gestapo még karácsonyi házkutatást akart tartani az épületben, de Sztelho, majd Born erélyes fellépésére sikerült megakadályozni, hogy a németek rátegyék a kezüket az ingatlanra, illetve onnan elvigyenek ott bújkáló francia menekült katonákat. Az ostrom kezdetét követően, még 1944 decemberében olyan súlyos belövést kapott az épület, ami már a pincében való tartózkodást is lehetetlenné tette, ezért a mintegy 70 gyermeket és a velük lévő felnőtteket a szomszédos Országos Levéltár pincéjébe helyezték el. Sztehlo 1945. január 8-án még járt az épületben, ahol többek között Kovai Lőrinc kommunista író húzta meg magát és kérte az evangélikus lelkész segítségét.
A villa az 1980-as években. Fotó: Fortepan/Makovecz Benjámin
1945 tavaszán az épület lakhatatlan jellege ellenére a személyzet kialakított magának itt egy kis lakrészt. Hallier 1945 májusában, távozása előtt fordult meg itt, ez volt az utolsó diplomáciai jelenlét az ingatlanban. Még ebben az évben Strauss Pálné és lánya elkezdték az épület javításait. 1947-ben még a család tulajdonában volt az épület, de Strauss Magdolna emigrációja után a villát államosították és lakásokat alakítottak ki benne. Strauss Pálné Schwarcz Aranka itt élt haláláig.
Fejérdy Gergely
egyetemi oktató, PPKE BTK
(A cikk a Várnegyed XXX. évf. 15. számában jelent meg.)
