A gyermekeket érintő szociális, illetve a világháló használatával összefüggő problémákat állította középpontba a Budavári Szociális és Gyermekjóléti Szolgáltatási Központ konferenciáján. Az eseményen pszichológusok és gyermekvédelmi szakemberek közösen keresték a képernyőhasználat és mesterséges intelligencia okozta új kihívásokra a válaszokat.
Két év alatt 90 százalékkal több jelzés érkezett a Szociális és Gyermekjóléti Szolgáltatási Központ telefonos jelzőrendszerén keresztül; ezek egy része lakossági bejelentés, de érkeznek hívások iskoláktól és a rendőrségtől is. 69 esetben felnőttek miatt tárcsáztak, 150 esetben gyerekkel vagy családdal volt kapcsolatos a jelzett probléma. A jelzések alapján 563 fővel foglalkoznak jelenleg a szolgálatnál. A számok kapcsán Papp Etelka jelzőrendszeri tanácsadó azt is elmondta, hogy – felnőtt esetében – az egyéni esetkezelés csak akkor kezdődhet, ha abban a bejelentett személy partner. A gyerekeknél a család együttműködőbb, ezért ilyen eseteknél gyakoribb a szolgálat segítségnyújtása.
Nem ritka, hogy problémás válások esetén a szülők egymásra jeleznek, a szomszédok általában nem kezelt pszichiátriai betegeket, öngyilkossági kockázattal élőket, illetve elmagányosodással küzdő eseteket jelentenek. Az iskolák sok igazolatlan órát összegyűjtő, vagy bántalmazott, elhanyagolt, nem ritkán magatartási problémával küzdő gyerekeket. Ezek a szerteágazó nehézségek az egészségügy, a szociális ágazat és az oktatási rendszer háromszögén belül találhatók, ezért is fontos e szakterületek közti együttműködés – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy míg tavaly nyolc szakmaközi konzultáció volt, idén ezt szeretnék megduplázni. Kiemelte, hogy a Hattyú utcai klubban elindult egy gyászfeldolgozó csoport idősek számára, a kerületi esetekkel foglalkozó hat pszichológus száma is nőni fog a Győző utcai rendelőben.
Fazekas Csilla alpolgármester szerint a biztonságos internethasználat ma már nem elsősorban technikai, hanem társadalmi kérdés. Új törésvonal alakult ki, az úgynevezett digitális szakadék. A gyerek- és fiatalkorú digitális bennszülöttek, akikhez másképpen kell viszonyulni, „más cselekvést igényelnek”. Fontosnak nevezte a személyes kapcsolatok és valódi jelenlét megőrzését számukra.
Lehet-e pszicholóus az AI?
Fazakas Mátyás gyermekpszichológus, az I. kerületi családsegítő munkatársa az utóbbi évek egyik legizgalmasabb témájáról, a generatív mesterséges intelligencia (AI) pszichológiai szerepéről tartott előadást. Kiemelte, hogy a ChatGPT 2022 novemberi indulása óta az AI folyamatosan vitákat vált ki: sokakban félelmet kelt, hogy a technológia elveszi a munkánkat vagy túlzottan leköti figyelmünket, „rabigába hajt”. Ezzel összefüggésben megjegyezte, hogy a fiatalok egy része az AI-t pszichológusként is használja, olykor veszélyes módon, ami katasztrofális következményekhez vezethet. Hivatkozott Spike Jonze 2013-as Her című filmjére, amelyben egy férfi beleszeret egy női hangú AI-szoftverébe, szemléltetve, milyen intimitást élhetnek meg az emberek a gépekkel.
Az előadás egyik fő kérdése az volt, hogy kérhetünk-e segítséget az AI-tól mentális egészségünkkel kapcsolatban, és ha igen, mennyire biztonságos ez. A szakember szerint fontos megkülönböztetni az AI-t a valódi pszichológustól. Az AI ugyan pontos, gyors és mindig elérhető, de nem képes valódi önreflexióra, empátiára és a finom, nonverbális jelek értelmezésére; nem tud előre tervezni sem. „Nem tudja elképzelni a bennünk lévő érzéseket, inkább támogató” – húzta alá.
A felhasználási adatok szerint az EU-ban tavaly a 16–24 évesek 65 százaléka próbált ki valamilyen generatív AI-t, és körülbelül minden nyolcadik felhasználó fordult az AI-hoz mentális egészsége kapcsán. A legtöbben rövid, 1–2 perces beszélgetéseket folytatnak vele, csupán egy kis részük használja hosszabb terápiás ülésekhez hasonlóan. Ugyanakkor a gyermeki figyelemből ez a „kis részesedés” is elég ahhoz, hogy kialakuljon egyfajta kötődés az AI-hoz, ami akár oda is vezethet, hogy pszichológusként kezdik kezelni a gépet.
Minél jobb a szülő-gyermek kapcsolat, annál könnyebb észrevenni, ha az AI káros irányba terelné a krízisben lévő gyereket. A kritikus hozzáállást is meg kell tanítani, azaz tudatosítani kell a fiatalokban, hogy az AI nem mindig mond igazat – hangsúlyozta Fazakas Mátyás.
Felfordult a Maslow-piramis
Tóth Dániel valódi influenszer stílusban beszélt a digitális világ gyerekekre gyakorolt hatásairól. Pszichológusként tudatosan vállalja gamer identitását, mert azt látja, hogy a fiatalok akkor nyílnak meg, ha nem érzik magukat kioktatva. Azzal például, hogy az iskolásoknak elmondja, ő is játszik és jelen van az online térben, nem csak a figyelmet kelti fel, de érezhetően megnő a bizalom is irányába.
Szakmai tapasztalata szerint a „problémás gyerek” kifejezés legtöbbször félrevezető. Több mint másfél évtizedes praxisában alig találkozott valóban kezelhetetlen gyerekkel. Sokkal inkább elakadt kommunikációval, sérült kapcsolatokkal és túlterhelt családi rendszerekkel. Ezért nem tüneteket kezel, hanem először a szülőkkel beszél, majd a gyerekkel, végül mediációval segíti újraindítani a párbeszédet. Gyakran már ez is elég ahhoz, hogy a gyerek együttműködőbbé váljon – nem azért, mert „megjavították”, hanem mert végre meghallgatták.
A digitális gyermekvédelem kapcsán markáns kritikát fogalmazott meg. Szerinte túl nagy hangsúly kerül az online világ ismert veszélyekre (felnőtt ragadozók), miközben statisztikailag a valódi kockázatot a kortársak nyomása, a mértéktelenség miatt a gyerek önmagára, és – bármilyen fájó kimondani – a szülői minták jelentik. A fiatalok gyakran magukra maradnak a digitális élményeikkel, mert a felnőttek lemaradnak a technológiai változások követésében.
Megdöbbentő példák igazolják a Maslow-piramis digitális átrajzolását is. Ma már nem ritka, hogy az online jelenlét megelőzi az alapvető testi szükségleteket: elmarad az alvás, az étkezés, és számos szelfizés közben bekövetkezett baleset is ismert, amely a fizikai biztonságra törekvést tette zárójelbe. A közösségi média torz tükröt tart elénk, ahol mindenki a legjobb arcát mutatja, ami állandó összehasonlításhoz és elégedetlenséghez vezet. Tóth Dániel úgy látja, a fiatalok olyan világban élnek, ahol a lájkok száma könnyen fontosabbá válik, mint az empátia vagy a valódi kapcsolódás. Beszélt emellett a szexting, az online kihívások és a késő esti képernyőhasználat veszélyeiről is, külön hangsúlyozva az alvás minőségének romlását. A hallgatóság számára analógiaként az alkoholt említette: felnőtteknek mértékkel beleférhet, de minél fiatalabb valaki, annál biztosabb a káros hatása. Ugyanez igaz a képernyőre is – jegyezte meg.
A videójátékozás tapasztalatai és kutatások alapján – megfelelő keretek között – akár pozitív hatású is lehet, például a kreativitás megőrzésében. A kulcs persze itt sem a tiltás, hanem a tudatosság, az életkornak megfelelő határok kijelölése és az, hogy a digitális élmények mellett a gyerekeknek legyenenek valódi, offline kapcsolataik is.
Fotók: Törő Balázs
